„Egyszer egy maffiózónak mentem neki”

Agatha Seymour magyar származású író nőként, feleségként megélt tapasztalatait, párkapcsolati témában folytatott kutatásait, környezetével készített mélyinterjúit, baráti beszélgetései során szerzett benyomásait foglalja össze könyveiben. Második könyvéből, a Csirkék és Marhákból is kiderül, hogy Agatha Seymour megszállottan rajong a Miniért, amit majdhogynem az ő igényei szerint gyártott le a brit márka. A fiatal írónő jelenleg harmadik regényén dolgozik, idő közben pedig úgy tűnik, vezetni is megtanult. Maffiózókról, tűzcsap-kiszakításról és a Mini iránti hűségről mesélt nekünk.

Autolabor: Úgy nézel ki ebben az autóban, mint Charlize Theron az Olasz melóban…

Agatha Seymour: Igen, sokan mondták már, hogy nagyon megy hozzám ez az autó (nevet).

- Mennyire kötődsz a Minihez? Miért ezt választottad? Ez az első Minid?

- Nem, nekem már az első autóm is Mini volt, tip-top állapotban, hétévesen, hibátlan állapotban vettük meg, de én néhány év alatt le is éltem. Hónapokig kerestük azt a kisautót. Rengeteget mentem az utakon tanulóvezetőként, és nem láttam az utakon azt az autót, ami leginkább illett volna hozzám, talán azért, mert akkoriban nem volt ennyi Mini az utakon. A Bűbájos boszorkákban aztán megláttam azt a pici Mini Mouse-t, és akkor eldöntöttem, hogy nekem olyan kell. A Mini egy jelenség.

- Mit lehet tudni arról az autóról?

- A régi Minim tavalyelőtt volt tízéves, tehát ’99-es évjáratú volt, sötétkék színű, körbe ezüst csíkkal. Nagyon szép, egyedi autó volt. Azon tanultam meg vezetni. Őrületes sztorikat tudnék mesélni róla. Egyszer például egy maffiózónak mentem neki, amikor a MOM Park parkolójából akartam kijönni, és az emelkedőn megállt a sor a piros lámpa miatt. Visszacsúsztam a mögöttem álló autónak, egy baromi nagy dzsipnek. Őrült maffiózó fazonok szálltak ki az autóból, de nem szóltak semmit. Körülnéztek, hogy mi van, aztán „elengedtek”.

- Ellenségeid a parkolóházak…

- Annyira, hogy egyszer, amikor nagyon siettem kifelé, padlógázzal nekitolattam egy tűzcsapnak. Úgy nekimentem, hogy az autó félig felmászott a falta. A tűzcsap kitört, a hátsó lökhárító darabokban állt, a parkolóházat pedig elborította a húsz centi vastag víz (nevet). Bő két hét volt, mire az utolsó pocsolya is felszáradt. Hetekig mutogattak rám a házban…

- Mióta van jogsid?

- Nagyon régóta van jogosítványom, de sokáig nem vezettem, mert nem volt rá szükségem.

- A friss jogsisok rémálma a belváros. Te hogy vagy ezzel?

- Az igazság az, hogy amikor elkezdtem önállóan vezetni, volt néhány tutira bejáratott útvonalam, az énekórára, a franciaórára, a boltba és a kozmetikushoz, amiket megtettem egy héten néhányszor. Megtanultam, hogyan és merre kell mennem, így pedig nem volt nehéz a belváros sem.

- Miért lett lecserélve az a pici Mini?

- Tízéves volt, elölről-hátulról, jobbról-balról, minden irányból meg volt törve. A mai napig nem érzem például, hogy mennyire van a kerekektől a padka. A kék Mini legutolsó szervizelésekor úgy adták vissza az autómat, hogy ne menjek vele gyorsan, pláne ne kanyarodjak vele gyorsan, mert szét fog esni a kasztni. Fennállt a lehetőség, hogy vagy megcsináljuk a kis Minit egy teljesen új áráért, vagy pedig veszünk egy újat. Az egyik autókereskedés azt mondta, hogy ők megveszik így, relatív normális áron és beszámítják, ha veszünk náluk egy fiatalabb Minit. Így lett lecserélve az első autóm.

- Milyen autó váltotta?

- Egy szinte új Mini Cooper D, 1.6-os dízelmotorral, amire azért volt szükség, mert a benzinessel mindig lefulladtam. Akkor még nem tudtam, hogy ebben az autóban van Start/Stop rendszer, így utólag visszagondolva már nem kellett volna, hogy annyira fontos legyen a dízel.

- Jobban tetszik, mint az előző?

 - Hát… egyrészt az már tízéves autó volt, az új alig egyéves. Ráadásul szebb és modernebb is. Arról nem is beszélve, hogy az újat én laktam be, az én szokásaimat szokta meg. Ez olyan, mint egy lakás. Egymáshoz szoktunk az idők folyamán. Mondhatom, hogy megszerettük egymást.

- Nem lett még összetörve?

- Nem (nevet). Nagyon vigyázok rá. Jó, nem mondom, hogy nem húztam meg valahol, de semmi komolyabb nem történt. Vigyázok rá, mert sokáig szeretném használni, nagyon jó kis autó ez nekem. Szeretem.

Tudj meg többet Agatha Seymour írónőről: agathaseymour.hu

Agatha Seymour könyveivel most wellness hétvégét és további értékes ajándékokat nyerhetsz! Kattints ide!