Teszt
Nissan Navara – Beszóltál az anyámnak?

Megfejeltük vele a buckákat, csaknem darabokra tört. Keresztbevágtuk, terepeztünk, elástuk az iszapban, elsüllyedtünk, és előkerült anyám is. Nagyon sokszor a héten…

Az utak királya. Bárki, aki már valaha összeszarta magát előtte, villogott mögötte, vagy netán vezette is a Nagykörúton, így vélekedik róla. Felejtsük el a Lincoln Navigatort, a Hummer H2-t, a Ford F-150 Super Duty-t, meg a hozzájuk hasonló amerikai torzszüleményeket. Teljesen igaz, bármely fent említett típus parányi Váci úton való terelése is orgazmussal érne fel, most maradjunk a hétköznapi, testközelből tapasztalható szörnynél, vagyis a Navaránál.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

Egyáltalán nem új típus már a piacon, hosszú évek óta a Toyota Hilux, a Ford Ranger és a Mitsubishi L200 konkurense, melyek közül egyértelműen a legnagyobb, a legagresszívabb és a legdurvább. Azért kaptuk meg, mert szabad szemmel szinte észrevehetetlen újításokon ment át, így villogó került a visszapillantókba, újak a kerékjáratok alatt gördülő felnik, és picit átformálták a középkonzolt is. Én ebből azonban semmit sem éreztem, mivel ez volt életemben az első Navara, amit vezettem.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

A Navara félelmet kelt. Bennem, aki egy méterrel magasabban ülök a forgalom felett, bátran pacsizhatnék a külső kerületekben a buszsofőrökkel, és egy öt méter hosszú, két méter széles és majdnem két méter magas testet terelek, félve, hogy nagyon hamar kárt teszek az emberiségben. És éppen ezért a többiek is félnek. Ránéznek, és tudják, amit én tudok. A Nissan hál’ Istennek semmit sem változtatott az új Navara külsején, így megmaradt ugyanaz a gyilkos tekintet, ugyanaz a függőleges orr, ugyanaz a mellkas magasságában húzódó motorháztető, és az irdatlanul nagy test.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

Belegondolni is szörnyű, mit élhetnek át azok a szerencsétlenek, akik egy ilyen autóval szenvednek közúti balesetet. Nem kell gallytörő rács ahhoz, hogy félelmetes legyen. A motortérbe keresztben bele pakolom bármelyik Smartot, hosszában bármelyik régi Swiftet, így érthető, hogy senki sem dudál, senki nem húzza rám a kormányt, és még a kamionosok is tisztelettel elengednek a kereszteződésben. Az általunk tesztelt példány érdekes, lilás gyöngyház fényezést kapott, pontos megnevezéséről fogalmam sincs, mivel a forgalmiban is csak ennyi áll: „lila”.

Megosztás

Az alapban is ezer literes (!) platóhoz zárható felépítményt kaptunk, amire később még kitérek, a tetőn öklömnyi vastag ezüst rács húzódik, és fellépőből sincs hiány az ajtók alatt. Előbbi nem zavart sok vizet, nem is nagyon láttam értelmét, utóbbi viszont terepen (amelyre szintén kitérek a későbbiekben) csak hátrány volt. Érthetetlen, minek szerelnek egy terepre szánt pickup oldalára fellépőt, amikor mindenki tudja, hogy nem a mozgássérült nagyanyámat fogom vele fuvarozni, életerős fiatalemberként meg nincs olyan magas autó, amelybe fellépő nélkül ne tudjak beszállni. Így viszont, hogy 3,2 méter a tengelytáv, az egyébként sem túl magas alváz alatt húsz centivel húzódó fellépők bitangul megnehezítik a meredekebb buckákra való feljutást.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

Az alvázra azt mondom, hogy városi forgalomban félelmet keltően magas (ezért is kerül a motorháztető a mellemmel egy szintbe), terepen viszont alacsonynak számít. Hatalmas jó pont ugyanakkor, hogy az orr nem került messzire az első tengelytől, ami megkönnyíti a lefelé autózást, és nagyjából érezhetjük is az autó elejét, még ha asztalnyi messzeségben is vagyunk tőle. Hátul már nem ennyire rózsás a helyzet: a hátsó kerekek mögött még jó egy métert folytatódik a méretes plató, így nem nehéz odaverni a hátát fel- és lefelé menetben egyaránt.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

De a kerékív parádés. Fél méter mélyre kitaposott árkokon kúsztunk át az autóval, és a 255/65-ös, egyébként semennyire sem terepre való gumik egyszer sem értek a dobokhoz. Hatalmas a visszapillantó, hatalmasak az ajtók, a belső kialakítás értelmét pedig nem is tesztelhettük volna jobban, mint terepen. Tudom, hogy mindenki izgul már, amiért mindent tologatok, de ígérem: erre is visszatérünk még.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

A Navarát a legmagasabb, Platinum felszereltséggel kaptuk kézhez, amelyhez alapáron jár a vajbőr belső, a szürke külső kiegészítők, az első oldallégzsákok és függönylégzsákok, a hatlemezes zenerendszer és a duplazónás klíma. A 7”-os navigációs rendszerért 620 ezer forintot pluszban elkérnek, ami ráadásul semennyire sem jött be nekem. Életlen, pontatlan, kezelhetetlen. Terepen úgysem ismer semmit, csak egy piros nyilacska futkározik a nagy zöld mezőn. És luxus. Nem éreztem szükségét, főleg nem ennyiért.

Az átformált középkonzolról nem tudok sokat szólni, de ide kívánkozik, hogy az egész autó belseje nagyon egyben van. Csak a körülöttem elsüllyedő világból érzékelem, hogy nem egy kényelmes személyautóban ülök, igaz, a vajbőrrel bevont ülések kialakítása a főiskola fatámlás padsoraira emlékeztetett. De van könyöktámasz, elképesztően nagy hely a két első ülés között, rengeteg rekesz, nyitható és buktatható üvegtető, kellemes kialakítású számlapok és multifunkciós kormány.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

Az autó üresen, utasok és csomagok nélkül alig néhány kilóval haladja meg a kéttonnás önsúlyt, ami megpakolva könnyedén három tonnára nőhet. Ennek mozgatására 171 lóerőt felvonultató 2.5 literes dízel aggregátot kapunk, ez azonban még csak egy pompás alapnak hangzik. A szépség a 403 Nm forgatónyomatékban, a felezőben, a kapcsolható összkerékhajtásban és a fogyasztási értékekben rejlik. A Navara katalógus szerinti végsebessége 170 km/óra, de ez nem az a típus, amelynél erre olyan nagyon kíváncsi voltam. Álló helyzetből elvileg 11,2 másodperc alatt éri el a százas tempót, de ez sem érdekelt, elnézést érte.

Terepen a Nissan Navara - fotók!

A kettőötös dízelhez hatsebességes manuális váltót társított a gyártó, amelyről sokan azt mondták, hogy pontatlan, primitív és cibálni kell. Én ezt nem vettem észre. Illetve nem zavart. Rengeteg másik gyártó van - sokszor utaltam is már rájuk - akik a hétköznapi személyautókba sem képesek normális váltót pakolni, olyanokat, amelyeket nem kell rángatni és izomból ütni ahhoz, hogy fokozatot váltsak. Ott nagyon zavar, már-már idegessé tesz. A Navaránál nem. Azért, mert élvezem azt a brutális erőt és súlyt, amelyet uralok, a motortérből áradó dízel kreppegést, és a 2000-nél megérkező gyilkos nyomatékot, amelytől vadkanként ver hátba az ülés támlája minden egyes gyorsításkor. És az adrenalin bomba, amely ezzel az autóval jár, feledteti a váltót. Mert 403 Nm-ből abban a fokozatban gyorsítok, amelyikből én szeretnék.

 Terepen a Nissan Navara - fotók!

A 80 literes üzemanyagtank első hallásra megriaszt, mert úgy hiszem, azért raktak alá ekkorát, hogy kibírjon 400 kilométert, de nagyon nem. Amikor átélem a 10,2 literes fogyasztást, lélekben egy csókot küldök a Nissan mérnökeinek, mert érzem: azért áldották meg ekkora tankkal, hogy bátran élvezzem a terep adta lehetőségeket, ne kelljen a benzinkúttal foglalkoznom, csak menjek előre, amerre szeretnék. Erdőbe, mezőre, le a térképről. Még, még, még.

Néhány száz kilométer után a kezdeti félelem a legbénább sofőrben is magabiztos férfiállattá csap át, amikor az anyatermészet kihívásait leküzdve visszatérünk az aszfaltra. Talpig mocskosan, sárban úszva, ezzel az elképesztő teljesítménnyel. A sárral beborított Navara látványa pedig még nagyobb félelmet kelt a jónépben, amit alkalomadtán már-már előnnyé kovácsol az ember, és ott is átmegy, ahol más autóval nem mer, vagy nem szabadna. Elengednek, nem dudálnak, nem mutogatnak, de a visszapillantót olykor-olykor megcsapja a „K**va anyád!”

 Terepen a Nissan Navara - fotók!

Városban tényleg király vagyok, de a terep az igazi élmény. Az extrázis, hogy olyan helyeken jársz, ahol soha az életben nem fogsz többé. Meg is kínáltuk erdőben, mezőben, ahogy azt illik, el is akadtunk vele a két méteres patakmederben. Mert oldalazva próbáltam felmenni az iszapban. Miért? Mert a fellépő nem engedte, hogy szemből alázzam le a patakmeder oldalát. Persze a segítségükre siető off-roados srácok autóin látottakból rájöttem, hogy erre a terepre már terepgumi kell, a 17-es felnire szerelt 255/65 kevés ide.

 Terepen a Nissan Navara - fotók!

Elástuk az iszapban, mint az állat, a fél méter mély víz magára cuppantotta az alvázat, ami miatt a kéttonnás test csak a második, acél csörlőnek adta meg magát – miután az elsőként próbált vontatókötél cérnaszálként szakadt el. Térdig mászkáltam a jéghideg vízben, hogy kikotorjam kézzel az iszapból a vonószemet, és ez szerintem már terepnek számít. Hiába a gumicsizma, a belefolyt iszap és a fellépőig érő sárkupac személyében valódi rémálmával találkozott a vajszínű belső. Rájöttem, és tovább is adom a tapasztalatot: terepre szánt autóba soha ne kérjünk világos belsőt!!! Különben két napon keresztül takaríthatjuk, tízezreket ölhetünk bele a különféle vegyszerekbe és mosásokba.

 Terepen a Nissan Navara - fotók!

A vasárnap esti kaland után hajnalig időztünk az egyik kézi autómosónál. Húsz darab százast dobáltunk be a gépbe, mire a nagynyomású vízsugárral leverettük a bódéról a két centi vastagon rászáradt sarat. Aztán jött az automata mosó, újabb kétezerért, amitől kezdte visszanyerni eredeti színét az autó, de azért még kért egy teljes külső mosást. A belső durvább volt. A motortér, az ajtókeretek, a csomagtér, az utastér és a felépítmény közti vékony rés kitisztítása két napot vett igénybe. De térjünk vissza a terepre!

Még a patakgyalázós gázolás előtt homokos terepen próbálgattuk a Navara képességeit. Apró, bukkanókkal tűzdelt utakon hajtottunk vele, amit reggelire evett desszertnek, még úgy is, hogy hárman ültek hátul. A nagyobb, egy méteres homokdűnéken már előjöttek a problémák. Kerettel együtt levertük az első rendszámot, az óriási plató ajtaja megadta magát, a hátra rakott csomagok mindegyikét Jancsi és Juliska módjára szórtuk el magunk mögött az úton. Mindezek ellenére kijelenthetjük: a Navara sokkal inkább terepre született, mint aszfaltra. A fékek itt nem bizonyulnak kevésnek, városban azonban már erőteljesen taposni kell egy-két intenzívebb megálláshoz. A felfüggesztés szintén terepre való, városban és autóúton kissé billegős, kanyarban pedig egyenesen rettegtem, hogy a hátsó kerékre kapcsolt meghajtás és az üresen szabad pályát keresgélő felépítmény együtt nehogy elinduljon keresztbe.

 Terepen a Nissan Navara - fotók!

A Navara hatalmas előnye, hogy áfa nélkül is beruházhatunk rá, ha épp olyan helyzetben vagyunk. Ekkor az alap összeg 5,452,000 forint, áfával ez már 6,815,000 forintra jön ki, és akkor még semmi felszereltségünk nincs. A hatsebességes váltó és a 2.5-ös dCi szívvel járó 403 Nm már 9,233,000 forintba kerül (áfa nélkül 7,386,400 forint), amire még rájön a 630,000 forintos Platinum felszereltség, a 175,000 forintos metálfény és a 620,000 forintot érő (annyit nem ér, de annyiba kerül) navigáció. A tesztelt példány tehát megáll 10,658,000 forintban, amiből ha levesszük a navigációt, kereken tízmilliónál járunk.

Ez pedig olyan, mint a sztriptíz szülinapkor: aki élvezi és vágyik rá, annak minden pénzt megér.

A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fotók: Sütő Péter