Minden ésszerű elvnek ellent mond a Kuga turbós benzines megoldása, mégis imádtam, és ezzel mindenki így volt, aki csak beleült.
Furcsamód alakul a hazai utcakép az autók szempontjából. Az SUV-k berobbanása óta a szegmens az olcsóbb árkategóriát is meghódította, így jöttek létre a crossoverek: a városi terepjárózás a RAV4 és a Qashqai óta a szélesebb tömegek számára is elérhető. A Ford meglehetősen későn eszmélt, a Kuga az évtized vége felé jelent meg, akkor, amikor a fentebb említett két típus mellett már Tiguan, Antara vagy Sportage nevű crossoverek is kaphatók voltak szerte az országban.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
A Ford márkanév persze önmagában is csábító lehet (a Mondeo és a Focus kategóriájuk talán legjobb autói), ám a Kuga nem csak a márkajelzésével próbált kitűnni a tömegből.
A tesztelésre kapott Titanium (azaz magasabb) felszereltségű modellhez 2.5 literes turbós benzines motort illesztettek a gyárban, intelligens összkerékhajtással és nem kevesebb, mint 200 lóerővel. Ez azért sokat mondó adat, de ennyire ne szaladjunk előre, érdemes előbb körbejárni az autót.
Nyilván mocskosul elfogult vagyok, hiszen a Ford történetének egyik legcsúnyább autójával, egy első generációs (de legalább dupla lámpás!) Ford Sierrával közlekedek, így már egy béka Scorpio is tetszik, nem beszélve a Ford legújabb modelljeiről. A Focus csak egyszerűen rendben van, a Mondeo kifejezetten tetszik, a Fiesta külsejéről 30 percig tudok levegővétel nélkül beszélni, és még a Ka is jól néz ki, igaz, nem jobban, mint ikertestvére, a Fiat 500.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
És akkor itt van a Kuga. Ráadásul fehérben, ami nálam „alapszín” egy autónak. A fekete unalmas és elnyeli a formát. A metálszürkét elnyeli a köd, és amúgy is, egy autónak legyen színe, ne a nyers alumíniumot polírozzák fel, ha kérhetjük. Az extrém színek (mint például a tesztelt Fiesta bordója, vagy a Citroen C4 Picasso kékje, stb.) jól állhatnak, de nem mindig passzolnak egy adott autó külsejéhez. A fehér viszont mindig bejön. Bejött a Honda Civicnek , bejött gyakorlatilag mindennek, amit lefújtak vele.
Bár egy terepjárót fehérre fényezni nem feltétlen autómosó-barát megoldás, a Kugáról félszeg mosollyal az arca alatt mindenki tudja, hogy nem terepjáró. Lassan már a Ford szerint sem, egyébként.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Megnőtt Focus, biztonságosabb vezetési pozíció, nagy kerekek, nagyobb felület, nagyobb tér a dizájnereknek, tiszteletet parancsoló méretek – ennyi és nem több a crossover-életérzés. Kis túlzással „európai big footnak” tekinthetjük ezeket a vadakat, mert belül csak kicsivel nagyobb a tér, mint egy középkategóriás autóban, a felfújt lufi csak kívülről tűnik nagynak. Ezt használja ki egyébként a Toyota Urban Cruiser is, amelyről hamarosan ugyanezeken a hasábokon olvashatnak: egy kikockásított Yaris, ami mindjárt kamionnak néz ki. Optikai csalódás, kérem, de az ember már csak olyan, hogy szeret optikailag csalódni.
Szeretjük a sminket a csajokon, az olyan ruhát, ami úgy takar, hogy közben többet mutat, mint ami alatta van, szeretjük elhinni, hogy valami akciós, hát miért ne szeretnénk elhinni, hogy a crossoverünk egy nagy autó. És ha szeretnénk elhinni, akkor vajh’ miért ne hitetné el velünk a Ford is ugyanezt. Magunknak alkottuk azt a világot, ahol a crossovereknek létjogosultságuk van...
Az viszont igaz, hogy az olyan autók nélkül, mint amilyen a Kuga, unalmasabb és szürkébb lenne az autós világ. Mert a Kuga elképesztően néz ki.
A fehér színtől kissé messze jutott az előbbi gondolatmenet, vissza is kanyarodnék. A felnik éppen nem tetszenek, se nem elég pengék, se nem elég vaskosak, nem tartom épp a legjobb választásnak őket. Baj nincs velük, csak jobbat is el tudnék képzelni. Az első lámpa a Mondeóról volt picit ismerős, az autó orra viszont sehonnan. Nagyon robosztus felépítésű, nyilván rengeteg levegőt is tol maga előtt, de ez ilyenkor nem számít, azt már megállapítottuk, hogy magunknak köszönhetjük, hogy ilyen.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Alumínium díszítőelem-védelem a lökhárító alján, a lehető legjobb helyre helyezett első rendszám, a fekete, a króm és a fehér játéka – köszönöm, engem meggyőzött. Oldalról a lesötétített ablakoknak hála kissé olyan, mintha az egész ablak-oszlop massza egy nagy feketeség lenne, ez éppenséggel a Peugeot 4007 -re emlékeztetett valamelyest, meg az egész sziluett is, de lehet, hogy csak azért, mert az is fehér volt.
Hasmagasság rendben, földutakra bátran merészkedjünk vele, de ne kérdezzük meg kirándulásaink alkalmával az erdészt, hogy miért jár még mindig Suzuki Jimmyvel. Neki nem alternatíva a 9 milliós vadállat. És amúgy sem benzinmotorral venné...
Az autó belsejével kapcsolatban kettős érzéseim vannak, ebből sejthető, hogy nem voltam teljesen oda érte. A bőrüléseket köszönöm, kérem, én nagyon szeretem, nagyon rendben is voltak. Túlzottan kényelmesnek nem mondanám őket, nem tartották kifejezetten jól a derekat és a hátat, de különösképpen nagy baj sem volt velük, egyszerű fotelok. A könyöktámasz ugyancsak egyenlő egy piros ponttal (hiánya ebben az árkategóriában elfogadhatatlan is volna), ám ezt a középkonzolt jóváhagyni komoly tévedés volt.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Több okból kifolyólag. Egyrészt gagyi hatást kelt. A minőségi, fekete műanyag elemek közé beszúrtak egy kopogós műanyag alapú, krómra fújt egységet, majd bele egy teljesen szokatlan formájú és anyagú kijelzőt. Funkcióit tekintve rendben van (automata kétzónás digitklíma, autótelefon, stb.), de a kezelhetőségével nem voltam megelégedve. A telefonomat háromszor próbáltam párosítani az autóval, egyszer sem sikerült. Sikerülnie kellene, ha jó lenne a rendszer. Nyilván én rontok el valamit, de ez számomra azt is jelenti, hogy a rendszer nem teljesen logikus – a BMW 320-ban például azonnal, elsőre sikerült a művelet.
A képernyő képe napsütésben olvashatatlan. Vagy legalábbis koncentrációt igényel. A gombokat rossz tapogatni, a rádió csatornaváltó gombjait pedig nehéz helyesen használni. Bosszantó, hogy nem egyforma távolságra van egymástól a 2-es és a 3-as, illetve a 3-as és a 4-es.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Úgy az egész nem tetszik, egyáltalán nem, csalódást is keltett, amikor megláttam. Úgy tűnik, ez lassacskán hagyomány lesz a fehér crossovereknél, a Peugeot 4007-esének belsejétől sem voltam elájulva (bezzeg a 3008...!).
A napfénytetőért ugyancsak jár a piros pont, majd szemügyre vettem a kormányt. Túlzsúfolt. A bajuszkapcsolók száma aggasztóan magas, picit aggódtam, hogy mikor mit fogok letörni, végül semmit sem sikerült. Meg lehet szokni, de jobban szeretem, ha inkább több funkciót pakolnak közvetlenül a kormányra, bajuszkapcsolóból pedig marad a hagyományos kettő.
A Fordnál a lámpát ráadásul külön tekerővel kapcsoljuk.
A legnagyobb elismerést viszont az ajtó tetejébe vájt puha, kimélyített könyöktámasz vívta ki mind nálam, mind utasaimnál. Végre létjogosultságot nyert az ablakba könyöklés, és ez végre nem jár fájdalmakkal. A puha felületről néha le-lecsúszna a könyök, de az ilyen apróságok azok, amelyek adott esetben voksokat érhetnek a vásárlóknál az egyes autók mellett.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Egy idő után szerettem volna elindulni a gépjárművel, de ez nem sikerült. Álló motorral lehetetlen feladat lett volna. Miután konstatáltam, hogy nem slusszkulccsal indul a Kuga, a Start/Stop gombot kezdtem keresni, ami egyetlen megszokott helyen sem volt megtalálható. Hosszú, kínos keresgélés után a barátnőm unott arccal mutatott rá a középkonzolon elhelyezett aprócska gombra, megmentve ezzel a Ford Solymár előtti roppant kellemetlen használati utasítás olvasástól.
Amikor autót hozok el valahonnan, mindig az alábbi dolgoktól tartok: hogy nem tudom beindítani, hogy egyből lefulladok vele, és hogy kiállás közben, az átadó szeme láttára sikerül meghúznom egy szűk kijárati íven. Mindig csak akkor uralkodik el rajtam a nyugodtság, ha látótávolságon kívülre kerülök a kereskedéstől.
Általában ilyenkor nyomok először padlógázt is – lapigazgatónk, Peti szavait kölcsön véve azért, hogy „tudjam, hogy mivel megyek”.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Ford Kuga, 2.5T AWD automata – 200 LE, 320 Nm, 0-100 8.8 másodperc.
Padlógázra kifejezetten hamar vált vissza az automata (amit S fokozatban kézzel is kapcsolhatunk), szinte késlekedés nélkül szabadulnak a négy kerékre a lóerők és a Newtonméterek, hogy ekkora autótól szokatlan és szinte félelmetes gyorsulást produkáljanak. Pillanatok alatt olyan sebességtartományba gyorsultunk, amilyenben káromkodtam volna, ha radar mellett haladunk el, el is határoztam, hogy Budapest helyett először a Velencei tóra gurulok le, autópályán.
Zseniálisan megy ez a Kuga. A turbóbenzines motor nagyon őszintén és nagyon harapósan ugrik, a váltó pedig nem csak a gyorsításokat, hanem a megnyugvásokat is remekül reagálja le, hamar felkapcsol, ha kell, odafigyel a fogyasztásra. Nagy test, nagy élvezet ugyanis – a Kuga kőkeményen dönti a torkába a benzint.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Természetesen ezen nincs mit meglepődni, és juszt sem fogom rossz tulajdonságaként feltüntetni ezt az autónak. Ez nem rossz tulajdonság. Ez egy olyan tulajdonság, ami egy 2.5-ös turbóbenzines motortól elvárható egy ekkora tömegű, összkerékhajtásos autóban. Nem okoz meglepetést, Solymártól Budapesten át Velencéig (M7) 11.5 litert evett (a katalógus adat vegyes használatra 7.8 liter), a városban olyan 17-18 körül zabál, természetesen úgy, hogy néha azért odalép neki az ember, mert mégis egy erős és élményszerzésre alkalmas autót vezet.
Egy élményszerzésre alkalmas crossover – nyilván sokan küldenek el melegebb éghajlatra, de feleslegesen teszik. Ekkora autóval ilyet közlekedni bizony élményszámba megy. Mivel nehéz és magas, nem kanyarodik úgy, mint valami sportkocsi, ez kissé veszélyes is lehet, mert a tempó bizony nagy, ha elfelejtjük, hogy egy „lufiautóban” ülünk, előfordulhat, hogy le találunk sodródni az aszfaltról az út menti árokba. Ne tegyük, mert ahhoz viszont drága mulatság ez a kiváló gépkocsi.
A Titanium felszereltségű 2.5T alapára 9.124.000 forint. Ezért már jár a kétzónás automata klíma, a fényérzékelős fényszóró, az esőérzékelő tükör, a tempomat, a nagy felni, illetve a 200 lóerő és a 320 Nm nyomaték. Millió extra rendelhető hozzá, ezeket megtalálják a cikkből letölthető árlistában és katalógusban. Az autó végsebessége egyébként 205 km/h, ami önmagában elég indok ahhoz, hogy soha ne akarjuk megtudni, hogy milyen érzés kiautózni a Kuga végét. Félelmetes lehet, a bent ülőknek és a forgalom más résztvevőinek is.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
A Ford Kuga a teljesen értelmetlen, de roppant élvezetes benzinmotor mellett kapható 2 literes, kulturált, csendes, takarékos dízellel is. A városi fogyasztás 4x4-gyel 8.1 a katalógus szerint (tehát olyan 10 a valóságban), 7.7 4x2-ben (megajánljuk a 9.5-öt, a Ford hajlamos nagyon optimistán megközelíteni a fogyasztási kérdést). Takarékosabb, olcsóbb (7.745.000 két-, 8.474.000 négykerék-meghajtással), környezetkímélőbb (169 g/km CO2 a dízel, 244 a benzines), viszont lassabb (180 km/h végsebesség) és lomhább (10.7-es gyorsulás 4x4-gyel, míg a kézi váltós benzines 8.2-t tud az automata 8.8-ához képest).
Két teljesen különböző autót kapunk a két motorral. Bár a dízelt nem vezettem, a Peugeot 4007-ben és a Nissan Qashqai-ban is ilyen lökettérfogatú dízelmotor felelt az előrehaladásért. Elégedett voltam velük, ésszerű, megfontolt választásnak tűntek. Nyomatékuk minden helyzetben segített a nagy tömeg mozgatásában, fogyasztásuk az ésszerű kereteken belül maradt, dinamikájuk megfelelt a forgalomban elvártnak.
Erre itt van ez a benzinmotor, ami fenekestül fordítja meg az egész crossoverezésről alkotott világképemet. Sokkal kevésbé magyarázható meg a létjogosultsága, mint a dízeleké, de ami azt illeti, nagy öröm látni, hogy a mai, EU-szabványosított autózásban a Ford kienged egy olyan autó-motor párosítást az utakra, amely nem a g/km és a l/100 km értékek minimalizálásáért felel, hanem vezetési élményt kölcsönöz egy értékes, vagány és izgalmas autónak.
Még több Ford Kuga kép - galéria!
Arról, hogy melyiket venném... talán mégis a dízelt. Mert hiába nagyon erős és megy nagyon jól ez a Kuga, az autó karakteréhez képest mégis túl sok ez a lóerő és nyomaték. Sosem lesz sportkocsi, legfeljebb gyors, jól fog tudni előzni, megüti a 200-at az Autobahnon, sokkal több élményt szerez majd vezetőjének, mintha a dízelt vette volna, de úgy gondolom, hogy inkább egy dízel Kuga és mondjuk egy benzines sportkocsi. Akár egy Ford Fiesta ST, ha elkészül, vagy egy Focus, bármi, ami tényleg sportos és beveszi tempóban a kanyart.
De tényleg nehéz a döntés. Nem akarok a cikk zárásként oldalakat filozofálni ezen, de a benzines Kugát tényleg van annyira jó vezetni, hogy az ember vágyjon rá, még akkor is, ha tudja, hogy a gatyáját rákölti az üzemanyagra, és alighanem egy dízel Golffal is körbe lehet majd autózni, hiába a 200 lóerő. Nagyon tetszett, nagyon szerettem, nagyon sokat evett, de nagyon nem érdekelt.
Mindenkinek tiszta szívből ajánlom, hogy próbálja ki, és ha épp megengedheti magának, ne hagyja, hogy ha crossovert vesz, egyszerre unalmasan is kelljen vezetnie. A Ford Kuga 2.5T számomra bebizonyította, hogy ebben a kategóriában is lehet olyan autót készíteni, amibe a vezetés élményéért (és itt nem a méretből eredendő letolás-faktorról beszélek) is érdemes beleülni.
Igazság szerint, ha valaki megkérdezné, hogy melyiket javasolom neki, visszakérdeznék, hogy ő melyikre gondol, majd meggyőzném, hogy igaza van. Mindkét motor tökéletesen védhető!
A tesztet írta: Pirisi Marcell
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
