Hibás adatok! Kérem ellenőrizze!

Az adatok a törlés után elveszenk. Valóban törölni akarja a kiválasztott elemeket?
2012. február 5., vasárnap

Ford Ranger tereppróba – Két nap a vadonban, gond nélkül!

2011. 09. 30. 10:11 — Írta: admin

Amíg aszfalt volt, Kugákkal mentünk, ám a komolyabb terepen a Rangerekre hárult kulcsszerep. Ford 4x4 felhozatal a Bakonyból!

Ranger és Kuga is járt már nálunk teszten, mindkettőből a csúcsváltozat – ám egyiket sem volt lehetőségünk könnyebb és nehezebb terepen kipróbálni. A Ford 4x4 Akadémia keretein belül most erre is sor került: két napig Bakonybélben hajtottuk a 4-4 kereket, erdőben, réten, cross pályán és hegyi utakon át!

Természetesen a Kugákra inkább csak addig számítottunk, amíg aszfalt sercegett a kerekek alatt, a 3 literes, erősebb Wildtrack Rangerre meg nem lehetett terepgumit tenni, így szégyenszemre ő is a Hotel Bakony előtti parkolóban maradt.

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Odafelé tempós autópályázást követően egy fennsíkon, majd hegyeken átkelve jutottunk el Bakonybélbe, jómagam egy 2 literes dízellel hajtott, kézi váltós Kuga volánja mögött. Az SUV turbóbenzines változata városban nagyszerű szolgálatot tett már korábban, és most, a dízel volánja mögött az is kiderült, hogy igazán rossz úton, igazán gyorsan haladva is „kiadja” a kanyarokat.


Kuga 2.0 TDCi menetpróba

A próbát követően azon morfondíroztam, hogy vajon ez-e kategóriájának legjobb futóműve. A Kuga egyszerűen zseniálisan tart: kényelmes, de mégis megáll a kanyarban oldalt, még akkor is, ha véletlenül (avagy direkt) még le is hajtunk az aszfaltról, hogy megporozzuk kicsit a levegőt utánunk. A kétliteres dízel mondjuk nem az autózás napos oldala, de amit kellett, megtette. Országúton, autópályán tűnik kevésnek: lassan reagál, idő kell az előzéshez, elfogy a nyomaték és az erő is, ráadásul sokat kell kapcsolgatni. Ez utóbbit mondjuk már nem sokáig: a jövő év elején a dízelekhez is megérkezik az automata.

A teljesítmény tehát nem a legnagyobb, a fogyasztás viszont roppant baráti. Ekkora autót közepes dinamizmussal mozgatni sem rossz 8 literes fogyasztással, és bár főleg országúton és autópályán ment a kocsi, elárulom, roppantmód meg volt hajtva, csak akkor váltottam fel, ha már nagyon muszáj volt...

Belül jó minőségű szövet borította az üléseket, a kézi váltó pedig rendben volt: nem egy nagy szerkezet, néha picit pontatlan, de a kapcsolási érzet rendben van és ez talán a legfontosabb. Kedvenc extrám továbbra is a 220V-s konnektor a könyöklő végében (arról már nem az egység tehet, hogy mivel rosszul volt beillesztve a laptopomba az akkumulátor, egy dekát nem töltött rajta a két órás út alatt), amit kötelezővé tennék minden komolyabb akksival rendelkező autóban.

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

A két literes dízel tehát sokkal polgáribb, sokkal „vállalhatóbb”, mint a 2.5-ös turbós benzines. Az eladásbeli megoszlások is ezt mutatják: a Kugák 97%-a dízelmotorral talál gazdára, 98%-uk pedig kézi váltóval (ami a benzineshez is rendelhető). Az alapár nem alacsony (a legolcsóbb, 2 kerék meghajtású dízel Kuga „Trend” felszereltséggel 7.245 millió, az összkerékhajtásért, ugyanezen felszereltség esetén 7.974.000 forintot kérnek), ezért cserébe viszont már egy olyan SUV-t kapunk, ami több mint elfogadható. Teljesen érthető, hogy ebből fogy több, nem pedig a benzinesből, ami bár sokkal erősebb (ami nagy előny), viszont drágább és gyakorlatilag másfél-kétszer annyit eszik, mint a gázolajos.

A Kuga-tesztben felmerült kérdésre, hogy melyiket ajánlanám, még mindig nem tudom a választ... A kompromisszum valahol a kettő között lenne, egy nagyobb dízellel (akkor az lenne a nyerő), de ezen két, teljesen eltérő karakterű autó közül nem tudok választani.

Talán... mindkettőből venni egyet, és városban csak a dízelt, országúton csak a benzinest hajtani?


Még hétfőn kipróbáltuk a komolyabb terepet is. Az elnyújtott, főleg alapvető információkat tartalmazó technikai és biztonsági előadás után megindultunk a Bakony hegyi útjain, célunk egy cross pálya volt, amelyet még sötétedés előtt el akartunk érni. A Rangereket profin felszerelték: az 5 autós konvoj elején a trénerek haladtak, akik rádiókapcsolatban álltak az összes autóval, amelyek kerekeire irgalmatlanul bütykös terepgumikat tettek még Solymáron.

A fokozatosság jegyében aszfalton kezdtünk, ahol sokan még két kerék meghajtással „kenték” a Rangereknek – kihasználva a 2.5-ös dízelben is megtalálható nyomatékot könnyen keresztbe lehetett rakni a pick-upok fenekét...

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Az izgalmak a murvás útszakaszon kezdődtek, és innentől lépünk új fejezetbe: megérkeztünk a Ranger valódi terepére, bekapcsoltuk a 4x4-et (még felező nélkül) és elkezdtünk felfelé kapaszkodni. Én ekkor kiültem a kocsink platójára, onnan próbáltam dokumentálni a mögöttünk autózok cselekedeteit, inkább kevesebb, mint több sikerrel...

Mivel én még nem vezettem terepen, minden egyes útviszony, emelkedő és kanyar újdonságot jelentett. Bár mint később kiderült, egy 5-ös skálán legfeljebb 3-as erősségűnek számított a terep, mégis inkább a Ranger érdemeként jegyzem meg, hogy alapvetően gond nélkül haladtam az erdőben, jöhetett szembe akár tócsa, sár vagy traktor.

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Az hamar feltűnt, hogy a kizárólag mechanika által működtetett 4x4 nagyon profi, ért ahhoz, amit csinál. Két kerékkel nagyszerűen lehet hátra köpködni a sarat, de ha úgy éreztük volna, hogy elég a játékból, rögtön jöhetett a 4x4 és elkezdtünk haladni... Teli szájjal zabálta a sarat az autó, de legyűrte az akadályokat, pedig a Rangert még összehasonlítani sem érdemes egy Land Rover Defenderrel, amely gyakorlatilag az erdőben született.

Sem vízmosás, sem tócsa, sem mély sár nem állhatta útját a pick-upnak, amelyben egyedül a rázkódás volt zavaró időnként – bár nem haladtunk gyorsan, néha mégis a „majréműanyagba” kapaszkodva találtam magam, ha más vezetett.

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Amikor kevésnek ígérkezett a dízelek nyomatéka, belépett a képbe a felező. Erre főleg a cross pályán volt szükség, ahol a szervezők gyakorlatilag maximálisan kihasználták a Ranger képességeit: hatalmas emelkedők, letörések, buckák és kanyarok próbálták megállásra bírni a technikát, sikertelenül...

A legnehezebb az instrukciók betartása volt...

„Felező kettes, motorfékkel legurulunk, ha túl gyors, a fékkel rápumpálsz, de folyamatosan ne nyomd be, mert bekapcsol az ABS és csak tovább gyorsulsz!” – na, ezt egy nagyjából ilyen lejtő tetején hallottuk...

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Vagy a másik kedvencem: „Felező kettes, lendületből nekimész, ne csavargasd a kormányt, és hidd el, hogy fel fog menni! Gáz, gáz, gáz!!” – és nyomtam, nyomtam, folyamatosan, nagyon, a motor bőgött, a kerekek forogtak, de valahogy tényleg felment a dög! Tényleg csak el kellett hinni, hogy képes rá a technika – minden korábban tanult és alkalmazott vezetési tudásnak ellent mondanak a terepen alkalmazott gyakorlatok.

Az erdőben vezetni teljesen más, mint országúton. A kormányt sem úgy fogjuk (a hüvelykujj is szigorúan a karimán kívül fog, máskülönben eltörhet), a pedálokat sem úgy kezeljük (barátod a motorfék, a kuplungot felejtsd el), a tempó sem azonos (nem mentünk 20-nál gyorsabban, amióta elfogyott alólunk a murva) és természetesen az autózás célja sem... Ami mindössze annyi, hogy egyben hazajussunk, lehetőleg sáros, de törésmentes autóval – nem pedig az, hogy nagy gázzal átérjünk a kereszteződésen a piros előtt!

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Egészen hihetetlen volt számomra az, hogy a nyugodt, de figyelmet és koncentrációt igénylő autózás közben egyszer csak két őzikét pillantsak meg az úton, kb. 100 méterre előttem, akik aztán a kerregő dízelhangtól megrémülve aztán futásnak erednek...

„Kettes autó tűzparancsot kér – vétel!”

Hogy most összehasonlításban mennyire jó a Ranger 4x4-e egy riváliséhoz képest, azt nem tudom. Most voltam először terepen, most volt alattam először kihasználva úgy egy 4x4, hogy nem aszfalton haladtam. Amiben biztos vagyok az az, hogy a Ranger terepen is megállja a helyét, de ez nagyban a helyes gumiválasztás kérdése is. A bütykös terepgumik aszfalton hamar elkopnak, folyamatosan meg cserélgesse az őket, akinek nincs jobb dolga. Utcai gumikkal biztos, hogy nem kapaszkodott volna fel az emelkedőkön, hiába egyszerű és megbízható a technika.

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Nagy dicséret az autónak, hogy minden tapasztalatlanságomat tolerálta, és annak ellenére végig ért mindkét napon, hogy minden út- és terepviszony újdonságot jelentett. Könnyű volt kezelni, könnyű volt megérteni az autót, ami jól mozogott és megtette, amit vártam tőle.

A második nap már a lazulásé volt picit, az instruktor felező kettest javasolt, én meg épp összeszedtem a vadul driftelő, két kerék meghajtásban keresztbe csúszó Rangert a közelítő árok torkából... Ekkorra már a hétfőn szigorúan betartott rádiócsevegés sem volt a régi, „vétel” helyett a „csacsi” lett a kulcsszó, és ne kérdezzék, nem fogom elmesélni, hogy miért...

Image

Letörés, sár, dagonya - Ford 4x4 Akadémia galéria!

Mint ahogy azt sem, hogy hogy került az egyik konkurens oldalnál éppen teszten lévő Citroen C5 tesztautó orrába két ablaktörlőlapát, hogy hová tűnt az egyik Kuga, illetve egy másiknak a kulcsa, hogy valóban senki sem lépte-e át Varga Zsombor nyitott ajtajának küszöbét az éjjel, hogy mi volt a keddi ebéd és hogy mit szólhatott Solymáron az autók kitakarítására kijelölt csoport vezetője, amikor meglátta, hogy milyen állapotban kerültek hozzá vissza a Rangerek.

Ami fontos, az az, hogy sokat megtudtunk a Ranger jó összkerékhajtásáról, és hogy minden autó épségben elindult haza. Hogy szerda reggel újabb turnus induljon a Bakonyba...
 

0.00
?
KEDVENC GALÉRIÁK
hirdetés
Tűsarok a pedálon
Eseménynaptár