Gyorsteszt
Infiniti M35h – Rettegjetek német prémiummárkák!

Két órán keresztül ismerkedhettem az Infiniti legújabb gyermekével. Figyelem, egekig magasztaló írás következik!

Amikor megkérdezték tőlem a szerkesztőségben, hogy lenne-e kedvem elmenni egy Infiniti által szervezett eseményre, habozás nélkül igent mondtam. Pedig akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám: M35h gyorsteszt. Szándékosan írtam menetpróba helyett ezt a szót, ugyanis itt nem egy bemutatóval egybekötött nagy sajtórendezvény történt, csupán egy kétórás próbaút volt, felesleges helyzetelemzős maszlagok nélkül. Na, akkor rakjuk is össze fejben, mi lehet ez a négykerekű! M család – tehát szedán, ötszemélyes –, 35-ös szám, ami általában a motorméretet hivatott jelölni, vagyis 3500 köbcentis egység, és a „h” betű, mely bizony a manapság oly népszerű „hibrid” szó rövidítése. Tehát egy bivalyerős V6-osra számítottam, amely kalkuláció – mint utólag kiderült – még mindig alulmúlta a kocsi igazi teljesítményét.

Kívülről inkább az eleje nevezhető szépnek, bár ekkora autók esetében nem szokták túlcsicsázni a gépjárműveket, úgysem ez a fő szempont egy húszmilliós gépnél. Az arányok amúgy jól eltaláltak, egyáltalán nem látszik hatalmasnak az M35h, pedig 5 méteres hosszúságával minden, csak nem átlagos méretű. A 18-as, ballonosabb (245/50-es) gumikkal rendelkező kerekek is épp jól beleillenek az összképbe. A külsőről több szót nem is ejtenék, nekem sem volt nagyon időm ismerkedni vele, de számomra elég pozitív, talán a hátsó rész lett túl átlagos. De kinek milyen az ízlése…

Beülve az emberre olyan sok elem kezd el hatni, mint égen a csillag. Először is maga az ülés, mely egyszerre puha és kemény. Kényelmes, de tart is, ha kell, fűthető és szellőztethető. Príma! A kormány tapintása elsőrangú, nagyon finom munkát igazol. A 16 hangszórót számláló (még az első ülésekbe is jutott két-két darab) BOSE hangrendszer kellő dinamikával és még magas hangerőn is kristálytiszta hangzással kápráztat, persze ez elvárható. Mégis, mikor az ember hallgatja, csodálkozva, de elégedetten helyezkedhet el az autó bőrfotelében.

Megosztás

Az extrák száma felsorolhatatlan, így inkább csak amit használtam, azt említeném. Kormány- és ülésfűtés, radarok az autó minden sarkán, hátulra még tolatókamera is jutott, mely egy 5 méteres uszály esetén kötelező kellék, hisz ember legyen a talpán, aki belülről érzi a kocsi minden méretét. Természetesen memóriás a vezetőülés, és még a kormány is elektromosan állítható, így én kényelmesen és gyorsan megtaláltam a számomra megfelelő pozíciót. Az érintőképernyős fedélzeti számítógépet (30 GB-os winchesterrel) nem nagyon volt időm részletesen megismerni, amihez az is hozzájárult, hogy az egész menü – a navigációé is – francia nyelvű volt. De van holtteret és sávelhagyást figyelő rendszer, és még tetőablak is jutott a hatalmas luxusszedánba, így tényleg semmit sem hiányolhat az ember. Amúgy az autó minden belső eleme az eleganciát sugallja, viszont egyben azt is hangoztatja, hogy ő bizony nem egy sofőrös járgány, mert egy élmény vezetni.

Olyannyira élmény közlekedni vele, hogy azt az érzést kelti az emberben, mintha versenyautót vezetne, pedig ez egy 1830 kilogrammos luxus négykerekű, amely kicsi (az akkuk miatt 350 literes) csomagtartója miatt családoknak nem (nekik ott a dízel 300 ezerrel olcsóbban), de tehetősebb, esetleg sietősebb üzletembereknek annál inkább ajánlott. Bizony, borzasztóan lehet sietni az M35h-val! A hétfokozatú automataváltó egyszerűen tökéletes. Pont akkor és úgy váltott nálam, ahogy én azt egy kézi kapcsolóval tettem volna. Ha kellett, már korán váltotta a következő fokozatot, de ha azt akartam, akkor 7000-ig is hagyta elpörögni a motort.

Ezt főleg az 5,5 másodperc alatt letudható százas sprint tesztelésekor lehetett átélni. Amikor ezzel az autóval így gyorsítottam, olyan volt, mintha végig valami eszméletlen erős turbó segítene be a hajtásba. Sőt, talán olyan lehet inkább, mint a KERS a Forma-1-ben, csak ez nem 6,6 másodpercig tart egy körön, hanem ameddig csak gyorsítunk. Még belegondolni is durva, hogy csupán a villanymotor 68 lóerővel és 270 Nm nyomatékkal rendelkezik, ami a tisztán elektromos Mitsubishi i-MiEV, Citroen C-Zero és Peugeot iOn triumvirátus elektromos szíveinél is erősebb. És erre még rájön a 3.5 literes V6-os 306 lovas benzines egység – aminek mesés hangja van!

Megosztás

Szándékosan írtam ilyen sorrendben a hajtóműveket, ugyanis ha finoman használjuk, csak áramot használ, olyankor a benzinmotor pihen. Ezt az állapotot elméletben 100 km/óráig is bírná, azonban ehhez elég finoman kell gyorsítanunk, és bizony a délutáni fővárosi csúcsforgalom ezt a lazítást nem engedte, így 50-60 km/óráig sikerült tisztán elektromos módban felgyorsulnom. Egyébként a világon elsőként ebben a hibrid modellben alkalmazták először a VSP névre hallgató, gyalogosokra figyelő, 30km/óra alatt hangokat kiadó rendszert, melyet lehúzott ablakokkal minimálisan tényleg lehetett hallani.

A dolog lényege, hogy tisztán elektromos módban ezek az autók annyira csendesek, hogy a járókelők meg sem hallják őket, így könnyen előfordulhat baleset. Ezt küszöböli ki a Vehicle Sound for Pedestrians rendszer az általa kibocsátott, változó intenzitású és hangerejű püttyögésekkel. Ha már fogyóban az akkuk energiája, lassításkor, fékezéskor, vagy a benzinmotort járatva is tölteni tudja a lítium-ion cellákat, amit a műszeregység bal alsó sarkában található kis óra mutat is, így szinte bármit csinálunk, folyamatosan maximális töltöttség érhető el. A fogyasztásra nem voltam tekintettel, így a végül 12 literes átlag remek eredménynek tekinthető, hiszen normál, hétköznapi autósként közlekedve simán 9 liter alá vihető városban ez az érték.

Ami külön kiváló, hogy az ESP teljesen kiiktatható, és bizony vissza sem kapcsol magától, tehát játszadozni is könnyen lehet a vezetővel együtt majd’ két tonnás monstrummal. Ami először fura volt megcsúsztatáskor, hogy az övet vezérlő elektromotor borzalmasan ráfeszíti az emberre a biztonsági kelléket, szinte fojtogatóan. Megszokás után már nem annyira zavaró, de talán túl erősen végzi a dolgát az elektronika. Egyébként ha megállunk és kicsatoljuk magunkat, akkor ugyanezzel az eszközzel visszahúzza magát az öv a helyére.

Megosztás

Nekünk, átlagos földi halandóknak ez az autó nem más, mint egy kifinomult műszer, melyhez értő kezek szükségeltetnek. Egy olyan partner, melyhez elég már holmi pár órás randevú is, hogy rájöjjünk: lehet, hogy életünk párját találtuk meg, pedig jó tulajdonságainak a felét sem ismertük meg.

Mindez (Infiniti M35h GT Premium, tehát a legmagasabb felszereltség) 18 millió 250 ezer forintos alapáron, amit már csak a Multimédiás és a Forest Air csomag 950 ezer forintos, és a metálfény 250 ezer forintos felára dobja meg, tehát egy körülbelül fullextrás, fantasztikus műremekért, ami nagyon megy és keveset eszik, még 20 milliót sem kér az Infiniti! Rettegjetek német prémiummárkák!

A gyorstesztet írta és fotók: Kőrössy Balázs

Megosztás