Teszt
Peugeot 308 CC – Nem kell félni, nem fogsz fázni!

Tíz fok alatt is bőven használható kabrió? Néhány éve egy vicc csattanója lehetett volna, ma a kíméletlen valóság!

A Peugeot még az ősszel bocsájtotta a rendelkezésünkre a 308 CC tesztautót: egészen pontosan október 21-én, és erre ezért emlékszem ennyire jól, mert aznap gyújtják az egyel több gyertyát a szülinapi tortámon. Igyekeztem úgy intézni, hogy a teszthétből minél többet legyen nálam az autó: afféle ajándéknak tekintettem, mert imádom a kabriókat, a kabriózást, és nem rettentem meg az akkor még hidegnek számító 10-15 fokos hőmérséklettől sem.

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

Szóval, Peugeot 308 CC. Sok különbséget első körben nem lehet észrevenni a 307 és a 308 között, a CC-k is meglehetősen hasonlóak: az új verzió persze picit több, picit érdekesebb, picit modernebb.

A kialakítás négyszemélyes, a kemény tető automatikusan csukja magát a csomagtérbe (ha kihúzzuk az elválasztó rolót), sok gondunk tehát nem lesz a mozgatásával. Nehéz is eldönteni, hogyan induljunk útnak vele: mindkét állapotban dögösen néz ki a vas!

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

A 308-as egyébként is tetszett, ez a két ajtós, kupé-kabrió karosszéria pedig jogosan vonzza az utca emberének tekintetét. Mindenki nézte: hatalmas üvegfelületeire ráragadtak a buszmegállóban állók, a boltból kilépők, a taxiban bámészkodók tekintetei is – ez a kocsi senkit sem hagyott hidegen. A Lágymányosi hídnál fotóztam, használt óvszerek és ipari mennyiségű szemét között evickélve, pár perccel később pedig megérkezett a szomszédos telep biztonsági őre is. Tetszett neki az autó.

Vagy húsz percen keresztül járkált körülötte (megnehezítve ezzel a fotózást), kérdezősködött, érdekelte. Szokatlan látvány lehetett persze, ahogy a 14 fokban, igaz, napsütéses időben egy szál pólóban, napszemüvegben, zselézett hajjal és lehajtott tetővel megjelentem a Duna-parton...

A jó CC arról ismerszik meg, hogy kupé és kabrió állapotban is megállja a helyét, és ez minden kétséget kizáróan igaz a 308-asra. Az említett biztonsági őr jó ideig felhúzott tetővel csodálta a járgányt, aztán amikor leengedtem, átértékelte az egészet, és még jobban, teljesen máshogy kezdett tetszeni neki a figura. És ezzel így voltam én is: tetővel fent és lent is teljes értékű, jó megjelenésű autó ez!

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

Ez pedig nagy előny, a 308 CC ugyanis nem olcsó (erről később), így második autónak picit „necces” megvásárolni és fenntartani. Lehajtott tetővel pedig csak évi 8-9 hónapot fogunk tudni átvészelni, a maradék 3-ban meg senki nem akar egy gnóm, értelmetlenül kinéző, funkcióját vesztett dobozzal közlekedni.

A tesztautóban egy 1.6-os Peugeot-szív dobogott, de végre nem a már unalomig ismert 1.6 HDi dízel, hanem az 1.6 THP benzines – 150 lóerővel és 240 Nm-es csúcsnyomatékkal. A turbós motor érezhetően nem a nagy teljesítményre lett kihegyezve, a sportos vezetési stílust azonban többé-kevésbé így is tudni hozza a CC. Más kérdés, hogy erősebb motor nincs is: a 2 literes dízel 140 lóerejéhez persze 340 Nm nyomaték párosul.

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

Az 1.6-os turbós benzines 9.8 alatt van 100-on, azonban nem ez a legnagyobb erőssége, hanem az a rugalmasság, amivel szinte az összes fordulatszám tartományban megindul. Nem érezni igazi turbósnak, elmarad a hatalmas lökés úgy 1700-1900 tájékán, hiszen már 1400-nál, tehát meglehetősen alacsonyan leadja csúcsnyomatékát, ráadásul forgatni is megéri, mert a 150 ló meg 5800-nál jön elő.

Rá kell persze érezni a ritmusára, de ha elkapjuk és jókor váltunk, kellemes társra lelünk ebben a motor-váltó kombinációban. A váltásról annyit, hogy a legnagyobb élmény a jó minőségű bot megtapintása – a Peugeot jó úton jár a váltási érzet és a váltószerkezetek jobbá tételében, ám a „minősíthetetlentől” egyelőre csak addig jutottak, hogy felkerültek a térképre – a japánoktól még nagyon messze vannak.

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

A fogyasztás 10 liter körül alakult városban, amikor kimerészkedtünk, egyből megközelítette a 9-es értéket a mérő. A katalógusban ismertetett adatok tartása (város: 10.7) nem jelent különösebb kihívást, a 308 CC-t a pénztárcánk is szeretni fogja.

Ha már szóba került a belső... Mind a felszereltségre, mind az anyagok minőségére a „lélegzetelállító” jelző a megfelelő. És ezért a jelzőért egy fillért sem fizetett a Peugeot, franciaországi nyaralásra sem küldtek és autót sem írtak a nevemre ingyen. A 308 CC belseje, megkockáztatom, az egyik legjobb és legminőségibb, legélvezetesebb belső, amiben valaha ültem 10 milliónál olcsóbb autóban. Az Infinitit azért meg sem közelíti, de a maga szintjén nagyon sokat nyújt a Peugeot.

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

A fehér hátlapos műszeregység roppant elegáns és kifinomult a kis piros mutatóval, az összes felület kellemesen csillog és drágaság-illatot áraszt. A fedélzeti számítógép kezelése kicsit nehézkes és nem is mindig logikus, de azért el lehet igazodni benne. A klímakonzol már más piskóta: két tekerő, két kijelző és egy nagy, központi állító – minden a legnagyobb rendben, átláthatóan, jó minőségben.

Az ülések kényelmesek, hosszú ülőlaposak és körülölelnek. A fejtámlába épített nyakfűtőről később még esik szó... A kormány Peugeot-san egyszerű: bár fogása nagyszerű, mégsem aratott sikert, mert nem került rá technika, minden olyan, amit általában kormányra tesznek a gyártól (tempomat, hifi kezelő) két, feleslegesen nagy bajuszkapcsolóban realizálódott a kormányoszlopon.

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

Erről már több korábbi Peugeot-tesztben szóltam, nem tudom megszokni és nem is igazán látom, hogy egy ilyen drága autóban hogy lehet ilyet bevállalni, amikor már minden más gyártó felületként is gondol a kormányra. Ettől persze nem lesz kevésbé szerethető autó a 308 CC, csak szokni kell, hogy azt, amit máskor a kormányon pihenő ujjainkkal kezelünk, most minduntalan letörjük a térdünkkel.

A bal láb is kapott egy kis pihentetőt (a jobb lábé ugyebár a tempomat), ami hosszú utakon jól jöhet, kényelmesen elhelyezhetjük, megtámaszthatjuk lábfejünket. Felemelt tetővel meglepően csendes volt a CC, szélzaj csak bőven 100 fölött kezdett beszivárogni, jók a szigetelések, erre nagyon odafigyeltek.

Lehajtott tetővel pedig... na igen.

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

Az élményt nem lehet szavakkal átadni. Az autózás és a motorozás egészen érdekes mixe a kabriózás, amit mindenkinek ugyanúgy ki kellene próbálnia, mint egy nagy furgon vezetését. A 308 CC első szélvédője meglehetősen magasra ágaskodik, amivel kissé közvetettebbé teszi az élményt, azonban megóv a menetszél nagy részétől is. És most figyeljenek, mert elhangzik a tételmondat, amit egy szakdolgozatban sokszorosan kiemelnénk, mert ez a legfontosabb információ, amit át szeretnénk adni...!

Felhúzott ablakokkal, bekapcsolt fűtéssel, pulóverben a Peugeot 308 CC nagyjából fagypontig kabrióként használható, ha nem akarunk 100-nál gyorsabban menni.

Hihetetlennek tartják? Vagy épp ellenkezőleg: nem nagy szám? Engem mindenesetre nagyon meglepett...

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

És nem viccelek. Simán, teljesen bátran lehet kabriózni akár 5-6 fokos hidegben is, este (napsütés nélkül tehát), a belvárosi sebességhatárokat jócskán túllépve (ami persze csúnya dolog) anélkül, hogy a következő napot a kórházban kezdenénk tüdőgyulladással. Természetesen megy a fűtés. Természetesen rajtam van a pulcsi. Természetesen fűtöm a nyakam. De még így is, könyörgök: odakint kabátban várják a többiek a buszt, én meg napszemüvegben ülök a napfény alatt és haladok a kölcsön királyhintóval...

Menet közben persze jön be innen-onnan a hideg levegő, de soha nem elviselhetetlen mértékben. A hátul ülők ennyire nem járnak jól: egy kicsit mentünk négyen is a CC-vel, hátra befért két velem egyidős srác, de egyrészt maguk alá húzták a lábukat, másrészt nagyon fáztak lehajtott tetővel. Inkább 2 személyes tehát a dolog, szerencsés esetben egy fiú és egy lány nagyon kellemes órákat tölthet autózással az első üléssoron!

Decembertől márciusig aztán felhajtjuk a tetőt és kupéként használjuk – nagy csomagtartóval, kissé merevebb karosszériával és nyakfűtés nélkül –, hogy aztán márciusban megint behúzzuk a rolót a csomagtartóban...

Élményautónak nagyszerű a 308 CC, de ami még ennél is fontosabb, hogy ezen kívül más célra is megfelel. Megvehetjük elsőszámú autónak is, a 308-as sorozat teljes értékű tagjaként nem csupán egy kis réteg vásárlóerejére számíthat. Kár, hogy – az utcán látott 308 CC-k alacsony számát figyelembe véve – erre egyelőre kevesen jöttek rá...

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

Pedig már 6.690.000 forinttól hozzájuthatunk az 1.6-os szívó benzineshez alapfelszereltséggel (ami azonban már így is tartalmazza az ESP-t, az automata, kétzónás klímát, a bőr kormányt, a tempomatot, a hangulatvilágítást, az MP3-as hifit, a 17-es alufelnit is). Az 1.6-os turbós benzinesért 7.510.000 forintot kérnek el ugyanezen felszereltség mellett, míg a tesztautó Féline felszereltsége 7.770.000 forintba kerül és csak ezzel az 1 motorral érhető el.

Itt már széria a szélfogó és az ülésfűtés, de az alábbi extrákért még fizetnünk kell: riasztó 94, parkolóradar 68, memóriás elektromos ülések, elektromos tükrök 219, kanyarfényszórós xenonok 246, JBL hifi 141, navigáció 640 ezerért (van olcsóbb is, 261-ért). Ezen felül a bőrcsomag 220 ezer, a metálfény 130 ezer, szóval bőven van még mire költeni. A tesztautó ára így 9 millió forint alatt alakult egy picivel.

Jajj, de szép! - galéria a 308 CC-hez!

Hogy kéne-e? „Hell, yeah!”, válaszolná erre Sawyer a Lostból. Nagyon kéne, de automatával, és lehetőleg ezzel a benzinessel. Szeretem a dízeleket, de lehajtott tetővel talán túlzottan is tolakodó lenne az egyébként halk és jól fogyasztó HDi motorok zümmögése.

Kabrió 9, kupé 3 évszakra – a 308 CC teljesíti a küldetést, amire kitalálták!