A Renault családi egyterûje kifejezetten kényelmes, belseje minõségi, a mûszeregységtõl leesett az állunk.
A Renault a Grand Scénic 2 hónappal ezelõtti bemutatóját követõen igencsak hamar, már most megmutatta a honi újságíróknak a Grand kisöccsét, a sima Scénicet. A modellt 1996 óta 3.3 millió példányban értékesítették Európában, a Renault pedig nem titkolja, hogy komoly tervei vannak az új jövevénnyel is.
A példásan rövidre fogott sajtóprezentáción csak a legfontosabbakat árulták el nekünk az autókról, minden mással nekünk magunknak kellett szembesülnünk a volán mögött. A Grand Scénictõl igyekeztek jól elkülöníteni a kistestvért. Hátsó túlnyúlása 148mm-rel rövidebb, mint a Grandé, magassága viszont 33mm-rel nagyobb. A tengelytáv is csökkent, 68mm-rel, ám még így is maradt 235mm hely a lábaknak, amivel kategóriájában elsõ Scénic.
Kapható hozzá a Renault vadonatúj, 1.4-es turbós benzinese, 130 lóerõvel, 1.6-os benzines 110 lóerõvel, illetve 1.5 dCi 85 és 105, 1.9 dCi 130, 2 literes dCi pedig 150 (automata) és 160 (kézi) váltókkal. A csomagtartó alapból 437 liter (ejha!), elõretolt hátsó ülésekkel viszont már 522, ledöntött hátsó ülésekkel 1837 – ha pedig az elsõ ülést is lehajtjuk, akár egy nagybõgõ is elfér a Scénicben, tréfálkoztak az elõadók.
Nagyjából ennyi – a rövid ismertetõ után szedelõzködtünk is és másodikként kiérve a parkolóba, rögtön el is csíptünk egy 1.4-es, turbós benzines Scénicet.
- Matrica van rajta, kijelölt tesztútvonal nincs, menjetek, amerre jónak látjátok – hangzott az utasítás, és nem ellenkeztünk. Herceghalomról az 1-es fõúton Bicskének vettük az irányt, majd rövid fotózást követõen az M1-esen tértünk vissza bõ háromnegyed órával késõbb az Abacus Hotelbe.
Bár a jegyzeteimben szerepel, valahogy mégsem jutott el a tudatomig, hogy TFT mûszerfalat kapott a Scénic, így Zsolttal hatalmas meglepetés ért, amikor beindítottuk a – természetesen érzékelõs Renault kártyára reagáló – gépjármûvet. A sajtóanyagból kiderül, hogy ezt a kijelzõt teljesen személyre is lehet szabni, így pedig elárulhatom, hogy a Honda Civic óta nem csodálkoztam még rá ennyire központi mûszeregységre. Mert ez így nagyon rendben volt: a Scénic sebességét, fordulatszámát is mutatja, ám a tempomat funkciói, a nyitva maradt ajtók, a biztonsági öv bekapcsolására figyelmeztetõ jelzés, a guminyomás jelzése és a tolatókamera képét is ez jeleníti meg – csodálatos minõségben. Hatféle külön grafikai megjelenítés tartozik a kijelzõhöz, igaz, az alapmodellé csak fekete-fehér képet közöl.
Mi ebbõl annyit láttunk, hogy a digitális fordulatszámmérõ óra tû éles képe folyamatosan frissült, nem csak másodpercenként kétszer vagy háromszor – szinte pontosan olyan volt, mintha valódi, fizikai mutató keringene a számok körül. Ezt nagyon eltalálta a Renault, látványos és egyben hasznos alkotóeleme a Scénicnek.
A következõ nagy próbát a motor állta ki, félig-meddig. Az 1.4-es turbós benzines ereje elsõsorban abban rejlik, hogy az alacsony fordulatszámon töltõ turbó az alsó 2-3000 fordulatot is használhatóvá teszi. Kettesben, 10 km/h sebességrõl indulva kifejezetten hamar kezd harapni a Scénic, majd amikor kissé alábbhagy a turbó töltése, megérkezik a motor saját ereje és tovább tolja a szekeret. Együgyûen szólva „jól megy” a Scénic, nem lehet panasz a gyorsulására. Már-már a családi egyterûek versenyautójaként kezdtünk beszélni róla, ám a futómû ebben természetesen nem partner.
Na persze miért is lenne: kényelemre, puhaságra, luxusra lett hangolva, ugyanúgy, mint a Versóé, bár annál talán valamivel feszesebb. Siklik, ring az úton, nem üt, nem koppan, nem zavar senkit – éppen emiatt billeg is, éles kanyarokat véve idõvel elkezd csúszni, de mi mást tenne egy családi egyterû.
Például fogyaszthatna kevesebbet. Elismerjük, nyomtuk is neki (közepesen), volt autópálya, országút, egy kis „Bicske belváros” is, de a 14.5-ös átlag azért szívszorítóan hatott a rövid idõre három fõsre nõtt társaságra. Egyelõre nem tudni, hogy a Renault milyen fogyasztási adatokkal próbálja eladni a Scénicet, de az 1.4 turbó szerintünk nehezen áll majd meg 10 liter alatt városi, 9 liter alatt pedig vegyes használat során. De ezt majd a teszt alatt megtudjuk, lehetõleg ezzel az 1.4-es motorral kapjuk majd a Scénicet.
Update: megtaláltuk a fogyasztási adatokat. Az 1.4 TCe motor városban 9.4 litert eszik a katalógus szerint (ami a valóságban olyan 10.5-11 körül alakulhat), vegyesen 7.1, országúton 5.8 litert ad meg a katalógus. Ehhez 10.5 másodperces 0-100-as gyorsulás, illetve 190 km/h-s végsebesség jár.
Amely gyakorlatilag mindent tud, amit egy „jóárasított” 5 személyes egyterûnek tudnia kell. Jól néz ki, nem bumfordi, nem esetlen, teljesen rendben van. Sportos vonások itt-ott, ám nem állnak rosszul neki: szép, befogadható autót tervezett a Renault. A belsõ tér minõsége sem hagy kívánni valót maga után, a mûszeregység nagyon tetszett, a hifi tényleg jól szól, az ülések kényelmesek és jó minõségûek, a klímának hátul is van fúvókája, a lábtér pedig még arra is elég, hogy 190cm és 100kg elférjen „egyszerre” az elsõ és a hátsó üléseken is.
Egyszóval jófajta családi választás a Scénic, ráadásul az ára sem büntetõen sok. Legolcsóbban 3.840.000 forinttól juthatnak hozzá egyhez, ha igénybe veszik a Renault Crédit finanszírozást, ami 400 ezer forint kedvezményt jelent az egyébként 4.240.000 –es indulóösszegbõl. Ez Authentique felszereltséget jelent, 1.6 benzinmotorral (110 ló erejével), amely 15-ös acél felniket, ABS-t, EBV-t, ESP-t kínál, és a függönylégzsákon kívül az összes lufi jár hozzá.
Alapáras a Renault kártya, az állítható kormány, a fedélzeti számítógép (Authentique felszereltséggel fekete-fehér), nincs viszont elektromos kézifék (minden más felszereltséghez jár), tempomat (Expressionben feláras, a többiben alapból van), ködlámpák, bi-xenon fényszórók és manuális a klíma is. A teljes árlistát és a felszereltségeket itt találja.
Ha jól értelmezzük az extralistát, akkor mi egy Dynamique felszereltségû 1.4-es benzinest próbáltunk ki, amelynek alapára 4.990.000 forint, 85 ezer forintos, feláras automata Renault kártyával.
Tekintse meg sajtófotókkal turbózott galériánkat!
Menetpróba: Pirisi Marcell, Pirisi Zsolt
Fotók: Pirisi Zsolt
