Teszt
Fiat 500 1.3 Mjet – Mire feszítsek?

A Fiat 500 az a kisautó, amelyben nem tudod eldönteni, hogy épp miért néznek.

Aki minden héten másik autót vezet, nem egyszer egy négymilliós kétajtós után egy húszmilliós luxusautóban találja magát, és fordítva. Az egyikben azért néznek, mert lenéznek, a másikban azért, hogy eldöntsék: vajon kitől és mit loptam. A Fiat 500 volt az első autó, amelybe azért nézett be mindenki, mert egy bájos csinibabát sejtettek a volán mögé. Erre ott voltam én.

Lenéznek vagy megnéznek? - Galéria!

Első nap még zavart, hogy mindenki a jó nőt kereste a helyemen, és én is elhitettem magammal, hogy ez így van rendjén. Ótvar egy hét lesz – gondoltam, de aztán hamar megtaláltuk a közös hangot a kis retroautóval, és úgy vezettem, ahogy azt a nők nem nagyon szokták. Beletoltam 1200 kilométert, 5.2 literes átlagfogyasztással ez még húszezer sem volt, körbejártuk vele az országot, és nagyon megszerettem.

Csajoknak szánt divatautóról beszélünk - Galéria!

Mindenki számára egyértelmű, hogy csajoknak szánt divatautóról beszélünk, a teszthét alatt egyetlen férfi ismerősöm sem csengetett be, hogy elvinné egy körre a kis vasat, ellenben az összes lány (vagy éppen hölgy) elolvadt a kis hófehér látványtól. A gyengébbik nem képviselői érdekes módon egytől egyig a gyönyörű műszerfaltól folytak el, míg mi férfiak – ha már választanunk kell – inkább a sportos külsőt dicsérnénk.

Megosztás

Nem tudod eldönteni, hogy éppen miért néznek...

1.3 literes Mjet dízelmotorral szerelt tesztautónk hófehérben, elegánsan megcsinált optikai tuninggal érkezett hozzánk, alig tízezer kilométerrel. A Lounge felszereltségen felül az autó megkapta a feláras extraként rendelhető elektromos üvegtetőt (80.000 forint), az álomszép, 15 collos szürke kerékgarnitúrát (20.000 forint), a króm tükörházakat (11.000 forint), a B-oszlop mögötti sötétítést (27.000 forint), az olasz zászlót mintázó oldalmatricákat (45.000 forint), a ködfényszórókat (32.000 forint) és a fényre sötétedő belső visszapillantót (25.000 forint) is.

A króm tükörházak megérnek 11 ezret, az olasz matrica 45 ezres ára viccnek is rossz - Galéria!

A mindössze 980 kilogramm önsúlyú járgány két óriási ajtót cipel magán, akárcsak az Alfa Romeo MiTo, amelyek egyetlen hátránya, hogy borzasztó nehezen nyithatók és irdatlan ívben nyílnak. Hiába kicsi az autó (3546 milliméter hosszú és 1627 milliméter széles), ha az egyébként szép, sportosnak tűnő ajtók miatt kénytelenek vagyunk akkora parkolóhelyet keresni vele a bevásárlóközpont előtt, amekkora helyre a Nissan Navara is befér. Ha pedig megálltunk, képtelenség az ajtót finoman kinyitni, ahhoz, hogy ne záruljon vissza, izomból lökni kell, amelynek nem egyszer majdnem a mellettem parkoló fényezése látta kárát.

Öt embert is elnyel, ha nagyon szeretnénk - Galéria!

Papíron kizárólag négyszemélyes a Fiat 500, az is inkább csak két felnőttre és két gyermekre értendő, mi mégis befértünk öten (együtt körülbelül 400 kilót nyomó férfitest), bár a hátsó sorba betuszkolt három ember nem egyszer gondolt édesanyámra, amiért épp aznap akartam lemenni a Balatonra, amikor nem volt más autóm, csak ez. Ennyit tehát a négy személyről.

A gyengébbik nem képviselői a gyönyörű műszerfaltól folytak el - Galéria!

A teszthét java részét mégis kettesben töltöttük az 500-assal, több mint három mázsával könnyebben pedig egészen másként viselkedett a kisautó, mint a haverok által porrá ültetve. Megpakolva a 75 lóerő és a 145 Nm forgatónyomaték is kevésnek bizonyult, többnyire csak szenvedtünk a piros lámpáknál, tapasztalt sofőrként pedig messziről elkerültük az összes autópályát. Ilyen plusz súllyal ugyanakkor sokkal kezelhetőbben veszi a kanyarokat a kis Fityó, üresen csak dobál, rázza a seggét és pattog össze-vissza.

Megosztás

Nem tudod eldönteni, hogy éppen miért néznek...

A forgalmiba vésett 1.3 literes Mjet valójában csak 1.2 literes, hiszen űrtartalma mindössze 1248 köbcenti, a katalógusba írt 5.3 literes városi és 4.2 literes átlagfogyasztás azonban nem sokat hazudik. Az együtt megtett 1200 kilométer alatt az autó alattam 5.5 litert fogyasztott városban, 5.2 litert átlagban, mindezt az olcsóbb üzemanyagból, és mint említettem, olyan vezetéssel, ahogyan azt a nők nem nagyon szokták.

Picit zsúfolt, de éjjel gyönyörű - Galéria!

Az 1.3 (legyen 1.3, ha már ez a hivatalos) literes dízel pompás kis találmány, az egy hétre visszagondolva nincsenek rossz emlékeim a motorról, attól eltekintve, hogy mindössze 75 lóerejével nem egy szobacirkáló a forgalmi dugóban. Ereje csupán 1800-2000 fordulat/percnél érkezik meg, az első két fokozatban nem húz eléggé, és inkább hármasban, négyesben és ötösben érzi jól magát. 50 km/órás tempó felett azonnal érződik a gázreakció, egész szépen előzgettem vele a városokat összekötő autóutakon, miközben a körforgalmakból kihajtva, kettesben nem egyszer levillogtak, mert valamiért nem ment.

Jól áll neki a rengeteg króm - Galéria!

Az ötsebességes manuális váltóra egy rossz szavam sincs, mivel a gyárban a műszerfal közepére pakolták, így az egyébként hosszúnak tűnő váltóút sem túl feltűnő, és a hófehér, golflabdára emlékeztető váltógomb markolászása is roppant kellemes érzés. Jó váltó és kész. Az autó alá előre tárcsafékeket, hátra csak dobokat csavartak, amelyek alacsony tempónál nem különösebben érzékeltetik erősségüket, nagy tempóról azonban bitang kemény tempóban lassul az autó. Satuféknél általában az autó fara kibillen, elkezdi rázni a kis popsiját – akárcsak padlógázban ívre tett tempós kanyaroknál -, a kormány reszket, ezt pedig vissza kell fogni két kézzel. Sportos kis tulajdonság, de aki tudja kezelni, annak kifejezett élmény.

A hófehér, golflabdára emlékeztető váltógomb markolászása roppant kellemes érzés - Galéria!

A narancssárga és piros fényekben életre kelő műszerek látványa éjjel egy lelki megtisztulással ér fel, különösképpen, hogy a hatalmas és kissé túlzsúfolt számlap világítása nem tér el a középkonzolon található gombok világításától. Éjjel az autó belseje narancs fényben úszik, egyedül a fordulatszámmérő és a köré fűzött kilométeróra apró, alig egy centis mutatói izzanak vörösen, a digitális középső kijelző, a duplazónás digitklíma és a zenerendszer vezérlője is narancssárgára sikerült. Szép látvány. Ahogy az már a korábban tesztelt sportos Puntóba, az 500-ba is bekerült a CITY mód, amelyet bekapcsolva kisujjal tudjuk csavargatni a hófehér kormányt, ez a funkció viszont még magasabb tempónál sem zavaróan könnyű.

Megosztás

Nem tudod eldönteni, hogy éppen miért néznek...

Az oldalsó és a tetőre szerelt ablak is automatán nyitható-zárható, az ülések magasabb kategóriát idéző módon kényelmesek, bár a gumiból készült kör alakú fejtámláknak nem sok hasznát vettem, és még csak nem is különösebben kényelmesek. Ezúttal a kényelmes párna áldozott a retro stílus oltárán. Akárcsak a hófehérre fényezett műszerfal, a jobb első ülés elé felragasztott hatalmas 500-as logóval, amelyek láttán az összes női szív összeroppan.

Az összes női szív összeroppan - Galéria!

A stílust és az egyéniséget azonban meg kell fizetni. A Fiat 500 alapára 3,200,500 forint, amely egy 1.2 literes benzinmotorral és Pop felszereltséggel értendő, az általunk tesztelt 1.3-as Mjet dízelért már alaphangon is 4,000,500 forintot kér a gyártó. Ez ugyan még mindig a hasonlóan divatautónak számító MINI alatt marad, mégis talán kissé magasra sikerült, hiszen Fiatról beszélünk, na. Nem is említve azt a rengeteg feláras dizájnelemet, amellyel tesztautónkat csinosították, és amellyel az így 4,240,500 forintban áll meg a célszalagnál. De tény: nagyon könnyű beleszeretni, és minden bizonnyal abba is, aki egy ilyen autóban ül a pirosnál.

A tesztet írta és fotók: Pirisi Zsolt

Megosztás