Teszt
Ford Tourneo Connect – Mindegy ezeknek, csak guruljon!

A fenti mondatot szem előtt tartva próbáltuk felszedni a csajokat a péntek esti diszkó előtt. De nem igazán sikerült…

A Ford Tourneo Connect nem rejti véka alá valódi énjét: teherautó, plusz egy üléssorral és vajszínű belsővel. Nincs férfi a földön, aki szépnek mondaná. Mégis belementem, amikor a haverok győzködni kezdtek, hogy a csajoknak tényleg mindegy… De most őszintén: te mit szólnál, ha egy kreppegő dízellel állnának eléd, aminek ráadásul húzni kell az ajtaját?

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

Komolyra fordítva a szót: a címben felejtett néhány szó nemcsak a fiatal, még nem pénzéhes, de az érzelemközpontú testi kielégülést már fontosnak tartó lányokra jellemző, hanem a napi szinten munkába járó, havi kétezer kilométert levezető, két-három gyereket nevelő, lakáshitellel és egy közepes szinten fizető munkahellyel rendelkező férfiaké is, akik nem menő sportautót, nem kényelmes limuzint, de nem is egy ötajtós kis zsákot keresnek maguknak. Az ő választásuk a Ford Tourneo Connect, amelynél mindegy, hogy néz ki és kinek tetszik, de jól fogyaszt, rendesen megpakolható, öt személyes, és még gurul is.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

A Tourneo Connect személyében egy hétköznapokon kiválóan teljesítő, a korábban már bemutatott Transit Connect ötszemélyes változataként családi járgánynak is nevezhető teherautót kíván nekünk eladni a Ford. A változtatás mindössze a beüvegezett tolóajtókban és a második üléssorban jelentkezik, amelyet olyan kényelmi extrákkal próbáltak feldobni, mint az ablaksötétítés, a ködlámpák, a 16 collos könnyűfém felnik és a világos belső. Az egy hetes teszt után ki merem jelenteni: a Tourneo Connect kiállja a próbát, alázatos társ a hétköznapokban, még akkor is, ha megszeretni semmi okunk nincs.

A metálkék fényezés, a színre fújt lökhárítók, a csillogó felnik és a fekete ablakok nehezen ugyan, de elhitetik az emberrel, hogy a doboz forma ezúttal tényleg családi autós kényelmet rejt. A rövid tengelytávú (SWB) tesztautó mindkét oldalra tolóajtót kapott, amely parkolást követő kiszállásnál minden esetben megkönnyíti az utasok dolgát. A termetes csomagtér (amelybe egyébként harmadik üléssort is rendelhetünk) ajtaját már nem gondolták át a tervezők. A drabális, másfél méterszer másfél méteres lapot a szinte középen elhelyezett Ford embléma mögötti fülbe kapaszkodva kell felemelni, amellyel nem az a baj, hogy a tető magasságába emelkedik, hanem hogy egy méteres ívben teszi meg az utat odáig.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

Pakolásnál tehát figyelni kell, hogy legalább másfél méteres üres teret hagyjuk a bódé mögött, különben még a vakolatot is leverjük a csomagtérajtó aljával a parkolóház faláról. Apropó parkolóház: a Tourneo Connect magassága okán csupán millimétereknek tűnő centikkel kúszik el a parkolóházak plafonja alatt húzódó csövek alatt, amit a tetőantenna hangos zongorázása jelez a verejtékező sofőr felé. A magasság ugyanakkor elképesztő, körülbelül 30 centiméteres fejtérrel jár, amit nemcsak az első, de a hátsó sorban ülők is díjaznak. Mindezt úgy, hogy a teherautós érzés okán még az üléspozíció is magasabbra került az átlag autóknál.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

A belső térben vajszín és sárga árnyalat közti átmenetbe burkolt világ fogadja az utasokat, amely az üléseket, az oszlopok belső felét, a szőnyegeket, az ülések közti középbokszot, a tetőkárpitot és polcrendszert, de még a műszerfal komplett alsó felét is elérte. Kétség kívül csodás látvány, az egész autó világos színben úszik. Valamelyest ront az összképen, hogy a borsos listaár ellenére az üléseket műszálas szövettel borították, a többi világos rész pedig csupán olcsó, egy darabban kiöntött kemény, kopogós műanyag. Persze jobb, mintha minden fekete és teherautós szürke lenne.

A volán mögött helyet foglalva azonnal feltűnik a hatalmas szélvédő, amely szinte függőlegesen emelkedik a magasba előttünk, és mint ilyen, az autópályák felett keringő bogárkák rémálmát jelenti. Ekkora homlokkal az autó légellenállási mutatója minden bizonnyal nem a legideálisabb, és könnyen lehet, hogy ennek köszönhető, de a tekintélyes, 1.8 literes Duratorq dízel ellenére sem érzi igazán jól magát az autó 90 km/órás tempó felett.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

A másik dolog, ami azonnal szemet szúr, a termetes A-oszlop, amely kanyarodásnál pont ott van, ahol nem szabadna neki, így bal kanyarban általában elfordított fejjel, az oldalsó ablakon kitekintve fürkésszük a forgalmat, de ez megszokható. Az ülés beállítása soha nem tapasztalt mértékben bonyolítja a sofőr életét, de cserébe minden irányban állítható, sőt deréktámaszt is tartalmaz. Szomorú tény, hogy a tesztautóban kizárólag a vezetőülés kapott lehajtható könyöktámaszt, az utasoldali valamiért lemaradt.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

A Tourneo Connect teherautós mivolta egyfelől a megszámlálhatatlan rekeszben mutatkozik meg, másfelől a tolóajtók fix üvegezésében, amelyet se nem húzhatnak, se nem nyithatnak a hátsó üléssorban ülők. Számomra ez picit levont az autó értékéből. Na meg az, hogy a rengeteg rekesz ellenére a kesztyűtartón kívül egyetlen zárható tárolót sem találtam az autóban, ahova a parkolóban kíváncsiskodó szemek elől elrejthetném a parkoláshoz gyűjtött aprókat. Mivel nem szeretem cipelni magammal, valahová tennem kell, és erre szánalmas módon egyedül a navigációs rendszer térképét rejtő SD kártya dobozát találtam alkalmasnak, a kesztyűtartóban.

Az autó irreálisan magas beltere akkor nyer magyarázatot, amikor megpillantjuk a tetőn hosszanti irányban húzódó polcrendszert, amely a szélvédő feletti napellenzők fölük egészen a hátsó üléssor magasságáig elnyúlik. Mindkét oldalról pakolható, sok-sok dolgot elnyel, de később megtalálni az oda felpakolt dolgokat már nem olyan egyszerű. Mivel felnézni lehetetlen, marad a sötétben tapogatózás.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

És ha már a navigációs rendszert említettem, sajnos nem szabad szó nélkül elmenni a 162,500 forintos felárba kerülő szerkezet mellett. A kijelző – mivel nem szeretnék csúnya szavakkal élni – hangyányi, semmire sem jó, a navigációs funkció egy vicc, átláthatatlan menürendszerrel és a józan ésszel ellenkező irányban mozgó gombokkal, akkora kijelzővel, amekkora mára egy komolyabb mobiltelefon esetében is szégyen lenne. Arról már nem is beszélve, hogy a rádió csatornái között hat darab ovális gomb segítségével válthatunk, amelyek mindegyike dupla funkciós. Tehát összesen 12 előre beprogramozott rádióállomás között navigálhatunk, ami igen figyelmes funkció, csak a hazai adásokat – és azok tartalmát – tekintve értelmét veszti.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

A Ford Tourneo Connect egyetlen motorral, az 1.8 literes TDCi dízellel rendelhető, azonban három változatban. A 75 lóerős erőforrás elég vicces lehet, de a 90 és 110 lóerős változatokkal már kellemesen lehet autózni. Nálunk a legerősebb, 110 lóerős dízel járt, amely már 1700-as fordulatszámon 250 Nm forgatónyomatékon dolgozik, ezért viszont csupán 164 km/órás tempóra hajlandó, katalógus szerint 14,4 másodperc alatti nulla százas sprinttel. Ez elég gyászosan hangzik, de közel sincs így. A 14,4 másodpercet szó nélkül megcáfolom, hiszen álló helyzetből pompásan, 1500-as fordulat felett pedig veszettül kapkodja magát az autó, pillanatok alatt pattan 50-es tempóra, ahol már váltani kell hármasba, és 60-70-es sebességnél elvész az erő. Hatalmas az orrunk, pörgetjük a dízelt, óriási az ellenállás, és 80-ról tényleg csak lassú másodpercek alatt szedi össze magát a Tourneo.

Éppen ezért a katalógusban írt végsebesség még a húsz kilométeres egyenes szakaszon (van ilyen, tényleg, a címért tessék e-mailt írni) padlózva sem jött elő, 150-nél nem tudtunk gyorsabban menni az autóval, bármennyire is szerettük volna. Az üresen mért átlagfogyasztásunk az autóval 6,5 liter dízelre jött ki száz kilométerenként, amiben nagyjából felezve volt a városi és az autópályás autózás, körülbelül 800 megtett kilométerrel.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

Az áttételről egy ötsebességes manuális váltó gondoskodik, amely érezhetően kezesebb, mint a francia konkurenseké, mégis teherautós. Hosszú úton jár, és ha nem is pontatlan, de azért figyelni kell rá, nehogy véletlenül fokozatot tévesszen. A Limited felszereltséghez alapáron jár az ABS és az ESP, utóbbinak kifejezetten nagy hasznát vettük a tempósabbra sikerült kanyarokban. Így, ahogy mondom. A teherautós magasság ellenére pompás futóművel szerelték a Tourneo Connectet, amellyel bátran bevállalható a gyorsabb kanyarodás és az intenzívebb fékezés. A futómű pompás: egyáltalán nincs keményre hangolva, de még üresen sem dobál és nem rázza a farát, nagyon szerethető.

Mindegy ezeknek, csak guruljon - galéria!

Kifejezetten értékeltem az autó elektronikájába beiktatott plusz funkciót, amely üresen nem annyira, de dugig pakolva minden bizonnyal érezteti pozitív hatását. Eme plusz funkció az elektromos kézifék, amely önmagától érzékeli, ha az autóval emelkedőn felfelé állunk, és a fékről lelépve 2,5 másodpercig nem hagyja hátragurulni az autót, így van időnk kuplungolni és játszani a gázzal, egyetlen milliméternyi hátragurulás nélkül tudunk elindulni az emelkedőn. Okos találmány.

A rövid tengelytávú típus alapáráért ugyan megkapjuk az 1.8-as dízelt, az mindössze 75 lóerővel és Trend felszereltséggel jár – 5,818,000 forintért. Az általunk tesztelt, 110 lóerős változatért és a legfelső, Limited felszereltségért már 6,436,750 forintot kell leszurkolnunk, amelyhez hozzájön a 93,750 forintos metálfény és a 162,500 forintért bőven hanyagolható navigációs rendszer. Az általunk tesztelt Ford Tourneo Connect SWB Limited 1.8 TDCi 110 lóerővel így 6,693,000 forintnál áll meg, ami milliókkal több, mint a konkurens márkák hasonló típusai. Nem tudnék nyomós érvet mondani, ami miatt megérné ezt a felárat…

A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fotók: Sütő Péter

Megosztás