Teszt
Honda Accord Tourer – Soha nem kellene más

Nagyjából egy éve dolgozom az Autolabornál. Vezettem már kisebb, nagyobb, erősebb és gyengébb autót is, de mindközül ez kéne a legjobban. Egy dízel kombi!

Lehet, hogy teljesen megőrültem, lehet, hogy csak most tértem magamhoz. Már több hete annak, hogy nagyon szomorúan visszavittük a Honda Accordot Szabó Gábornak, Budaörsre. A teljes teszthéten nálam volt, jó előre leszerveztem, hogy senki se vigye el tőlem.

Remek képek a galériában!

Hogy miért telt el több hét a kocsi leadása és a teszt megírása között?

Mert nem akartam undorítóan ocsmány, elfogult, magasztaló cikket írni erről a kocsiról. Mégiscsak túlzás, ha versbe foglalom nagyszerűségét, majd zenét komponálok alá, és azt töltöm fel tesztként, nem!?

Remek képek a galériában!

A Honda Accord a tökéletes autó tökéletes megtestesítője – legalábbis számomra. Vezettem tavaly 370Z-t, amit imádtam, mert úgy ment, mint az álom és félelmetes hangja volt. Volt Ford Focus RS (teszt hamarosan), 4 személlyel, 5 hengerrel és turbófeltöltővel. Voltak kicsike autók, voltak nagyobbak, erősebbek és gyengébbek, de az összes közül ez a Honda Accord kellene a legjobban.

A maga 2.2-es dízelmotorjával és automata váltójával, kombi kialakításban. Három olyan doboz, ami mellé nem teszünk ikszet, ha sportosan akarunk vezetni.

Remek képek a galériában!

De az is biztos, hogy ha beülünk az Accordba, akkor pont a sportos vezetés lesz az, ami a legkevésbé sem fog érdekelni minket. A hatalmas kényelem, a gengszter-allűrök nélkül kapott presztízs, a technológiai fölény, a remek doboz, amit magunkkal együtt autóztatunk, minden más vágyat elnyom az Accord használóiban.

Van ez a Mazda6-Honda Accord párbaj, amit nagyjából gimnázium óta követek az utakon. Mindkettő japán, mindkettő ugyanaz a kategória és nagyjából ugyanannyiba is kerülnek, mégis nagyon elkülönülnek egymástól. A Mazda6 a maga finom vonalaival, megrajzolt, nagyszerű tartásával, hullámaival sokkal kidolgozottabbnak tűnik első ránézésre, mint ez az Accord. Éles vonalak találkozása, szögletes formák, nagy felületek jellemzik a Honda kombiját, de nekem ez kell.

Remek képek a galériában!

Ezek a vágások! Ezek a lámpák! Minden a helyén, a lekerekítés sem kerek, a domborítás sem domború – megfogott, tagadhatatlan. Egyedül hátulról kapott némi finomságot, nem is tetszik annyira, de hátulról már úgyis csak az lát, akit megelőztem, akkor meg már minek néz...

A belső tér finom eleganciája lenyűgöző. Honda Accordot először akkor vezettem, amikor lapigazgatónk, Farkas Peti bátyjának szedánját hoztam fel Szegedről, még valamikor tavasszal. Nyáron aztán a tesztautók hangulata fogott meg, majd most télen megkaptuk ezt a kombit – ismerősként ültem bele, ismerősként fogadtam hideg, rideg vonalait, fennhordott orrát, a melegséget, otthonosságot távolról sem sugárzó formáit és anyagait.

Remek képek a galériában!

Nem egy otthon melegébe ültem, hanem az autómba, elegáns, hűvös, de udvarias környezetbe kerültem. Nincs fabetét vagy bézs, puha műanyagok, fém és fémszínű felületek viszont vannak. Gyönyörűen fotózható téma, Sütő Peti ki is tett magáért.

Amikor ránk szakad az éjszaka, felgyulladnak a fények. És nem az otthoni kandalló meleg sugarai árasztják el az utasteret: minden a funkcióknak szól, minden minimális, minden azért van, hogy használd és kihasználjon. Írtam már ezt a BMW 320 tesztjénél is: az autó nem akar barátkozni veled, nem akar a családod lenni, nem mosolyog vissza. Számon kér. Követel. Figyelmeztet. Mindig, mindenhol jelen van de úgy, hogy közben csak a háttérben érzékeled. Mennyei érzés.

Remek képek a galériában!

És akkor elkezded vezetni. Slusszkulcs. Csak semmi zsebben tartott kártya, vagy egyéb okosság. Bedugod, elfordítod, beröffen. Távoli morajlás, semmi remegés. Puhán jár és csöndes. V6-os benzines? Nem, csak egy dízel. A világ egyik legjobb, legcsendesebb és leginkább kulturált dízelje. Egy automataváltóhoz csatlakoztatva.

Semmi dolgod nincs. Nyomod a fékpedált, kapcsolsz, rálépsz a gázra és meglódultok.

Remek képek a galériában!

Lehagy a 370Z, körbeautóznak a Ford Focus RS-sel. Beállnál a parkolóba a Tescónál, de már van ott egy sokkal kisebb autó. Megvennéd a nagy tévét, de csak egy Mazda CX7-be férne be. Csúszik az út, szóval jól jönne a 4x4, a Saab most ment fel az emelkedőn, nem tudod követni.

És mindez baromira nem zavar. Ők vannak kívül, túl a motorháztetőn, túl az ablakokon, a vágott formákon!

Remek képek a galériában!

Ingben, pólóban vagy meztelenül, de te ülsz a Honda Accord volánja mögött. A 2.2-es dízel tisztességesen teszi a dolgát, te sem nyomod neki nagyon, csak suhansz, észre sem veszed, hogy már 90. Visszaveszel. A pillanatnyi fogyasztás 0-ra áll. Az átlag még mindig csak 9.6 liter 100-on, pedig a városban hajtod. Beengeded a furgont. Átmehet előtted a gyalogos. Egy kézzel fogod a kormányt, a másik a barátnőd combján pihen. Ha épp nincs ott, a kartámaszon.

Remek képek a galériában!

Jön a Budapest vége tábla. Picit megnyomod, kettőt vált vissza az automata, hogy a szolgálatodba álljon. Megjön Newton a 350 méterével, a 150 lóval közösen lendítik meg előre az Accordot. Finoman kapcsol feljebb, finoman tartjátok a 130-at. Észre sem venni. Megint visszaveszel picit, sok lesz ez így. Lehet, ott figyel a sün a bokorban, fotóra várva. Nincs erre szükséged.

A Honda Accord az az autó, aminél nem tudom, hogy milyen lesz a következő változat. Miben lesz jobb? Miben lesz több? Miért kellene ebből másik?

Ki az, aki egy 9 milliós autótól ennél többet várna el, és ennél többre lenne szüksége?! Ha a seggem alá esne az égből egy efféle gépkocsi, megígérem, 20 évig nem veszek másikat. Húsz évig fogom szereltetni, ha kell, és még a szomszédba is ezzel mennék, mert csak.

Remek képek a galériában!

Az ára sem vészes, ahhoz képest, hogy manapság milyen áron kínálnak milyen autókat. Az Accord kombit már 7.249.000-től elhozhatjuk, Elegance felszereltséggel. Ebben például gyengébb a hifi és nincs üvegtető, ám semmi más nem hiányzik belőle. A motor 2 literes benzines, 156 lóerővel és 190 Nm nyomatékkal. Kézivel 9.8, automatával 10.7 a fogyasztása városban. Persze forgatni kellene, hogy jól menjen.

A tesztautó Executive felszereltséggel érkezett, a dízelmotorral ennek az alapára 8.399.000 forint, erre jött még rá 450 ezerért az automataváltó. Ami kell hozzá. Mert különben nem pihen a bal láb, nem fogod a barátnőd combját és a gáz/fék kombináción kívül még valamire kell figyelned a vezetés közben. Teljesen felesleges, nem? Főleg, ha egy automata ennyire jó, mint a Hondáé.

Remek képek a galériában!

Van benne tempomat, rengeteg légzsák, riasztó, 6 lemezes CD lejátszó, multikormány (markáns fogással), 6 darab hangszóró, mélynyomóval és magassugárzóval, automatán állítódó xenon, esőérzékelős ablaktörlő, kétzónás klíma, rendelhető navigációval, fűthetőek az ülések, 17-es alufelni, hűthető kesztyűtartó, hátulra is kivezetett klíma, bluetooth...

Csak egy kicsivel több, amire minden nap szükségünk van és lehet egy 9 milliós autóban.

Remek képek a galériában!

Nem szívesen alkalmazom ezeket a fordulatokat, de a Honda Accordnak tényleg csupán egyetlen hibáját tudom említeni, mert minden rendben volt vele, a nagy részét ráadásul kifejezetten szerettem is. Nagy tempónál, olyan 160-tól felfelé végig, idegesítően remegni kezdett a motorháztető. Ennek sok oka lehet, talán nem csuktuk le jól (nem valószínű), talán valami korábbi sérülés érte, mindenesetre folyamatosan az az érzésem támadt, hogy az arcom elé akar csapódni.

Meg tudnám bocsájtani neki, ha megtenné. Ha az enyém lenne.

Az elmúlt 1 év legjobb autója nálam ez a kombi. És így van vele, teljesen függetlenül az én véleményemtől a húgom, és a Ford Kuga mellett a barátnőm is.

Vagy egyformán hülyék vagyunk, vagy ez az Accord bitang egy autó!

Teszt: Pirisi Marcell
Fotó: Sütő Péter