Érthetetlenül tágas a KIA Venga. Alig több négy méternél, mégis hatalmas benne a hely. Hogy csinálták?
Közvetlenül az előző tesztben bemutatott FIAT Punto EVO után került hozzám a KIA Venga. Zsolti hozta át, leparkolt vele a ház előtt, elszörnyülködtem a matricán („Gyere velem!” – kihagyhatatlan ziccer a piros lámpáknál), beleültem, megnéztem, elszörnyülködtem Zsoca fogyasztási adatán (12 liter), aztán otthagytam.
Állt vagy egy napot, ezt nem lopták el, mint a korábbi tesztautót az importőr udvarából. Másnap kellett csak autóba ülnöm, beszálltam, a hátizsákomat a hátsó ülésre dobtam, indultunk volna, de rájöttem, hogy benne maradt a napszemüvegem. Ilyenkor jön az, hogy hátranyúlok, előreveszem a zsákot, megoldom, amit akarok és megyünk tovább.
KIA Venga galéria - kattints!
De a zsákom nem volt sehol.
Elnyelte a KIA Venga hátsó traktusa. Nem is tudom már, melyik autót reklámozták úgy a tévében, hogy akkora csomagtartója van, hogy lúzer apu nem veszi észre benne a tévé dobozát. Velem ugyanez történt meg, csak velem tényleg.
Pedig nem egy nagy autó ez. Direkt körbejártam, ellenőriztem, hogy van-e rajta sérülés, és nem tűnt hosszúnak. A belsejében mégis gond nélkül ellakna egy 4 tagú kínai család...
Hossza 4068, szélessége 1765, magassága 1600, tengelytávolsága 2615 mm, ezek alapján szűkösnek tűnik, de az okos helykihasználással elérték, hogy kategóriatársait megszégyenítően nagy és kényelmes legyen.
KIA Venga galéria - kattints!
Kitolták a négy sarkába a kerekeket, ezzel jelentős teret takarítottak meg az utas- és a csomagtérben is. A picike, 1.4-es benzinmotornak rövid motorháztetőt hagytak, az első lámpák gyakorlatilag a szélvédőig húzódnak. Ennyi a titok!
Saját magam mögött kényelmesebben fértem el, mint egy Octaviában, ráadásul nem csak a térdemnek jutott több hely, hanem az ülés is jó szögben állt. Mindhárom helyhez jár a fejtámla, ez is pozitívum.
Más lapok tesztelői elszörnyülködtek a Venga árán, ám ebből tanult az importőr, ezért nekünk nem a kilátástalanul túlextrázott dízelt adták, hanem azt az 1.4-es benzinest és azt a felszereltséget, amelyet talán a legtöbben viszik haza a kereskedésekből.
KIA Venga galéria - kattints!
A négy szint közül a harmadik legjobban felszereltet kaptuk, ennek neve EX – a KIA nem bonyolítja túl az árlistáit. Széria többek között a pótkerék, az oldal- és függönylégzsákok, az ESP, a központi zár, a fűthető, elektromos külső tükrök, a ködlámpa, az állítható magasságú vezetőülés, a hátsó elektromos ablak, az automata klíma és a kormányról vezérelhető, MP3-as hifi.
Erre még egy extra csomagot dobott rá a KIA: a P4-es pakkal 120 ezer forintért egyszerre vettük meg a tempomatot, a sebességhatárolót, az elsötétülő belső tükröt és a bluetooth csatlakozást.
KIA Venga galéria - kattints!
Ami kimaradt, az lényegében a P5-ös és a P6-os csomag: előbbiben a bőrkormányt és a könyöktámaszt találjuk néhány más apró extra mellett, 70 ezerért érdemes lehet beruházni rá, mert ez a műanyag kormány nem valami jó fogású, a kezet meg nincs hová tenni. A P6 viszont tök felesleges, sötétített ablakokat, alufelnit és a tükrökbe rejtett irányjelzőket sóz ránk 150 ezerért.
Kapható még start/stop rendszer a kézi váltós kocsikhoz (100 ezer), start gomb a kulcs helyett (150 ezer), napfénytető (300 ezer), automata váltó (1.6 benzin, 300 ezer) és érintőképernyős navigáció is, tolatókamerával (300 ezer). Ha tehát nagyon akarjuk, elkölthetjük egy Ford Mondeo árát is erre a családi egyterűre, ám ha képesek vagyunk nemet mondani a kívánatos extrák láttán, tiszta olcsón megúszhatjuk az egészet.
KIA Venga galéria - kattints!
Kívülről kifejezetten játékos. Magyar ember tervezte, szlovák ember építette, így az ergonómia tiszta Európa. Sokan megnézték, aztán hogy a kocsi vagy a matrica tetszett-e nekik jobban, azt nem tudom. Szerintem jól néz ki: aranyos eleje, semmitmondó oldala és egyszerű, de azért megcsinált hátulja van. A belső tér ötletes: rengeteg a rekesz, a középkonzol tekerős gombjai pedig egyediek. Az olcsó műanyagok kifejezetten kopogósak, de a textúrájuk, kidolgozottságuk van annyira jó, hogy ha csak szemmel verjük őket, nem keltenek zavaró hatást. Hiába, felnőtt ez a márka is, bár a Soul óta az összes KIA-tesztben ezt írjuk, igazi közhely lett ez mára.
KIA Venga galéria - kattints!
Kifejezetten sokat autóztam vele, többször ki kellett ugranom vele Budáról Csepelre, egyszer pedig egészen Siófokig közlekedtünk együtt, némi holmival együtt. Városban és országúton is próbára tettem tehát a 90 lóerős benzines tudását.
Ülni kissé furcsa benne. Az üléspozíció nem túl személyautós, a kormány legalacsonyabb állapotában is elég magasan van, és ugyanez mondható el az ülésről is. Természetesen hozzá lehet szokni. Ugyanúgy, ahogy a motorhoz is.
A 90 lóerőért bizony meg kell forgatni a kis 1.4-est, mert nehezen tör elő belőle. Városban éppen ezért választanunk kell: vagy takarékosan közlekedünk vele, vagy lendületesen. Ha előbbit választjuk, 7-7.5 liter környékén megoldjuk a feladatot, ha utóbbit, akkor meglehetősen dinamikusan és jó tempóban tudunk autózni. Egyszerre a kettő nem megy.
KIA Venga galéria - kattints!
A 90 lóerő a „megfelelő” kategóriába esik egy ekkora és ilyen autó esetében, de tudni kell, hogy ez nem dízeles 90 lóerő, nincs nagy nyomaték az alján, ami felhúzná az alacsonyra tett csúcsteljesítményig a fordulatszámmérőt. Itt mindent a gázpedál és a lendület old meg, ami nekem nem igazán a kenyerem, azonban némi beszoktatási periódus után már egészen elfogadható.
Országúton előzéshez akár két fokozatot is vissza kell kapcsolnunk, ha viszont a spórolásra mennénk rá, meglehet az 5 literes fogyasztás akár hosszútávon is. Egy példa: Siófok oda-vissza 240 km háztól házig nekem, ezt egy kicsit több mint negyed tankból sikerült abszolválni, ami 12 liter (14-et tankoltam a kocsiba). A fogyasztásmérő odafelé 6, vissza (amikor nagyon elkezdtem spórolni) 5 literes értéket mutatott, szinte végig. Érd előtt a 4.9 is felvillant néhány percig...
KIA Venga galéria - kattints!
Utazni teljesen jó vele. A motor egyáltalán nem hangos, ráadásul szépen forgatható, sosincs ronda hangja. A kormánytól én nem vártam többet, ezért nem is vágott mellbe, hogy visszajelzést keveset ad az útról. Negatívum azonban a vaskos A-oszlop: pont a legfontosabbat takarja ki, ha kanyarodnánk, nem látjuk, hogy épp minek megyünk, gyalogosnak, biciklistának vagy egy ott felejtett autónak. Ez a teszthéten végig zavart, a kanyarodás a megszokottnál több nyaki munkával jár.
Ismételten, megszokható, csak elsőre furcsa.
KIA Venga galéria - kattints!
A váltóból nekem itt is hiányzott a 6. fokozat, nem néztem meg pontosan, de 130 környékén már a 4000-et nyaldossa a fordulatszámmérő az emlékeimben, bár amikor Székesfehérvárnál felmentem az elkerülőre, a tempomattal beállított 130-nál csak 7.5 litert írt pillanatnyi fogyasztásnak a rendszer. Ez azt jelenti, hogy néhány előzést és lassítás utáni gyorsítást beleszámítva autópályán 8 literből lehet közlekedni az 1.4-es verzióval, ami azért annyira nem vészesen sok.
A hazai bemutatón elhangzott, hogy karakteres, kedves autót akartak készíteni a koreaiak, de úgy, hogy ha apa egyedül indul el vele, kiautózhassa belőle az élményt is, egyszóval némi sportos vénát is injekcióztak a motorháztető alá. Ezt én a futóműben találtam meg, a Venga agilis, jól kanyarodik, hogy azt ne mondjam, élmény vele tempósan autózni. A kátyúkon sem üti fel a fenekünket a nyakunkba, de keményebb a családi autókban megszokottaknál.
Az utazási komfortomat ez nem csökkentette, igaz, ha nem jók a műanyagok illesztései, hamarabb fog elkezdeni zörögni, mint mondjuk egy Citroen Berlingo. Az sem elhanyagolható azonban, hogy veszélyhelyzet esetén ezzel a kiszámítható, pontos, adott esetben feszes futóművel jobban lehet extrém manővereket végrehajtani, ami a biztonsági adatlaphoz ad 1-2 pontot.
Tetszett az is, hogy más autókkal ellentétben az ESP egy apró gombnyomással kikapcsolható. Ennek akkor látni hasznát, amikor egy forgalmas úton keresztbe szeretnénk átkelni, és nem szeretnénk, hogy a kipörgésgátló már az első decimétereken megpecsételje a sorsunkat...
Összefoglalva, a KIA Vengán nagyon nehéz fogást találni. Ezzel a motorral, ezzel a felszereltséggel több, mint versenyképes ajánlat, nem is kerül nagyon sokba, ráadásul ezekben az időkben alkudozni is lehet az importőrrel. Bár az üléspozíció nem teljesen személyautós, mégis annak érződik, sokkal jobban, mint a rivális márkák hasonló egyterűi. Autószerű, fiatalos, családias, praktikus, és még rengeteg jelzőt rá lehet aggatni, a tágastól a kényelmesig, a jól felszerelttől a jól vezethetőig. Nagy a csomagtartója, nagy benne a hely...
A kérdés már régen nem az, hogy szabad-e koreai autót venni az európai vagy a japán kínálat helyett, hanem az, hogy mi az a néhány indok, ami sokaknál még mindig a konkurenciához taszítja a vevőket... Nem drága, de legalább jó, és ami a legfontosabb, hogy szerethető karakter.
Teszt: Pirisi Marcell
Fotó: Juhász Márton
