Teszt
Mazda3 MPS – Nagyon rossz fiú voltam

Amikor az autó kéri, hogy büntesd meg…

Kivételesen megpróbálom kikerülni azt a sokunk által szeretett álszent dumát, miszerint az autó kegyetlenül megy, kár, hogy csak a németországi pályán tapasztalhattuk meg igazán. Mert mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Főleg egy olyan autónál, amely még ötödik fokozatban is kitépi a kezekből a kormányt, és minden porcikájából azt sugallja, hogy nyomjuk még. A legújabb Mazda3 MPS ilyen volt.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Megvolt a Nissan 370Z, megvolt az új Focus RS (teszt hamarosan) és megvolt a régi Impreza WRX STi is. A napokban nálunk járt MPS azonban bármelyikkel felveszi a versenyt, ezt garantálom. Nem hátsókerekes, mint a Z, így nem álltam keresztbe vele a Váci út közepén, nincs 310 lőerős, mint az összkerekes STi, mégis olyat autóztam vele a maga 260 lovával, amilyet egy Focus RS-sel soha a büdös életbe nem fogok. Mindezt olyan árak mellett, hogy ha tele lennék zsebpénzzel, már itt állna egy a parkolóban.

Erre vártam évek óta

Amikor a Mazdánál átnyújtották nekem az autó kulcsait, tudtam: életem egyik legszebb hete vár rám. Végre egy autó, amiben nem egy csóró, saját autó nélküli gyereknek néznek, aki elhozta otthonról apu tízmilliós verdáját. Az MPS volánja mögött sokkal inkább tűntem a milliomos apuka egyetlen, elkényeztetett fiának, aki a friss jogosítvány mellé autót is választhatott a katalógusból. Valahogy azonban ez cseppet sem zavart, mert ilyen srácokkal tele van az utca.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Nem ritka szituáció a piros lámpánál, hogy az ezer köbcentis tuning-Swiftekből, rally Ladákból, sportdobbal szerelt Honda Civicekből és Seat Leonokból lenézően pislognak rám a tizennyolc éves izompólós srácok, miközben én valamelyik bevásárló autónak kinéző tesztautóból figyelem őket. Aztán megérkezett hozzám az új MPS, ráadásul egy teljes hétig, és hirtelen szerepet cseréltünk azt összes kis gyíkkal. A legszebb az egészben, hogy meg sem próbálták kifüstölni a lemezfelnikre szerelt abroncsokat, nem tették viccessé magukat azzal, hogy ötezerig pörgették álló helyben az 1.4-es mocikat, és meg sem próbáltak legyorsulni a belső sávban.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Néhány hónappal ezelőtt, nyár vége felé vezethettem az új Hármas gyöngyház fehér szedánját, a maga 105 lóerős 1.6-osával, amely legalább akkora figyelemnek örvendett akkoriban, mint most az MPS, amelyből még egyet nem láttam itthon. Akkor azt írtam, az autó egyetlen hibájaként a könyöktámasz kőkemény borítása róható fel, hiszen a 105 lóerő és a 8.6 literes átlagfogyasztás kielégítő. De akkor most mit mondok? A könyöktámaszt vastag, puha bőrrel borították, a 260 lóerő és 380 Nm forgatónyomaték pedig magáért beszél. Megszületett volna a tökéletes autó?

Brutális, kényelmes, családi autó – hogy is van ez?

Szó se róla, az MPS a sima Mazda3 minden jó tulajdonságát örökölte, kezdve a vezető kiszolgálásától és a kényelmesen elhelyezett műszerektől a komfortos hátsó üléssoron át a méretes csomagtartóig, a precíz váltóműig és a feszes, kitűnő futóműig. A karosszéria megtartotta a két oldalsó ajtót, az orr-rész és a hátfal megváltozott, vagyis sportosabb lett. Első ránézésre hirtelen a Subaru Impreza WRX STi legújabb verziója ugrik be, köszönhetően az extrán magasra emelt övvonalnak, a metál fekete színnek, a sötétített üvegeknek, a méretes tetőszárnynak, a 18 collos könnyűfém felniknek és a peres gumiknak, a tíz milliméterrel csökkentett hasmagasság miatt eltűntetett kerékjárati hézagoknak és az egyértelműen sportautós vonalat hirdető légbeömlőnek a motorfedél közepén.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Sokak szemében vita tárgyát képezték a típus hátsó lámpaburái, melyeket a Lexus-optika miatt sufnituningnak, idétlennek, nevetségesnek vélnek. Én azt mondom, a hófehér fényszórótestek ismeretében a sima, piros lámpák kifejezetten idejétmúlt, komolytalan hatást keltenének, arról nem is beszélve, hogy a típus katalógusfotóin hirdetett tűzpiros fényezésben elvesznének a fényszórók agresszív vonalai. Ha pedig már a fényezésnél tartunk, felvetődik a kérdés: milyen szín áll jól ennek az autónak?

Reménykedtem benne, hogy az interneten hónapokkal ezelőtt körbejárt tűzpiros metál modellt rakják alám, ennek ellenére fekete színben kaptuk. Először nem tetszett, mondván: a fekete színben elvesznek a sportos vonalak, nagy masszává olvad össze az egész, ráadásul az agresszív megjelenésben nagy szerepet vállaló fekete hűtőmaszk is eltűnik a szem elől. Nem láttam pirosban az autót, de egy hét után már nem is vágyom rá. Az együtt töltött egy hét alatt rá kellett jönnöm, hogy az igazi sportosság a feketében rejlik, igazi rosszfiús külsőt kölcsönözve az autónak, amely kihangsúlyozza azt a nyers erőt, amely a motortérben lakozik.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Az előzetes tévhittel ellentétben a motorház tetején trónoló hatalmas légbeömlő nem csak dísznek van, ahogy a sport kidörgő rendszer dupla végei sem. Az autó megjelenése sokkoló, a gyönyörűen megrajzolt ívek mellett egyszerre sportos, kegyetlen és brutális. Pláne, ha erre az ember rátesz még egy padlófékes százról lassulást a zebra előtti utolsó ötven méteren. Szerencsére az MPS feliratokat sem spórolták le a vasról: jutott belőle a csomagtér ajtajára, a kanyarkövető bi-xenonnal szerelt fényszórópáros alá, bal oldalra, sőt még a nyolcezres fordulatig skálázott fordulatszámmérőre is. Mellette a 280-as értékig kalibrált sebességmérő árulkodik a teljesítményről.

Nagyon rossz fiú voltam

Már az izzítás előtti pillanatokban tudatosul az emberben, hogy nem egy hétköznapi autóban ül. A piros-fekete félbőr ülés alacsonyan, a padló magasságában fekszik, az ezüst pedálsor szinte vízszintesen előttünk, miközben már a vállunk sem látszik ki az oldalsó ablakon. Elől csak a hatalmas légbeömlő hosszan elnyúló tetejét látjuk, a hatfokozatú manuális váltó pedig precízen kézre esik az állítható könyöktámasz előtt.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Kuplungolásra felvillan az indítógomb, a turbós 2.3 literes erőforrás beröffen, a sport rendszer elkezd halkan muzsikálni. Nem túl sportos, inkább csak hallom, hogy van. A váltó extra rövid úton jár, akárcsak a sima Hármasba szerelt áttétel, de a gyors váltásoknál mégis kemény csuklót követel, mert sokszor nem hajlandó beugrani azonnal. A kuplung középen, egyetlen ponton és azonnal fog, elfeledteti a családi autók csúsztatós váltását. Az elindulást ezért szokni kell, nem egy ismerősöm fulladt le vele a körúton a pirosnál.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Néhány kilométer után azonban megszokja az ember, eggyé válik az autóval, megtanulja kezelni, és akkor felébred benne az ördög. A 2.3 literes motor önmagában is elegendő a sportos autózáshoz, de nekünk ott van még a turbó, amelynek aktuális nyomásáról a műszerfal számlapjai közé pakolt narancssárga skálázás ad visszajelzést. Az elsőkerék-meghajtásnak köszönhetően az MPS 260 lóereje és 380 Nm nyomatéka tisztán az első kerekeken terheli az aszfaltot, ami igazoltan 6.1 másodperces nulla százas sprintet és elektronikusan leszabályzott 250 km/órás végsebességet produkál. De még hogy…

Az autó nagyjából az első fokozatban érezteti, hogy ez nem neki való, másodiktól felfelé úgy játszik vele a sofőr, ahogy szeretne. Elindulás után azonnal tenni kell a kettest, padlógázra egyszerre tapadunk az ülésbe, a nyomaték úgy rángatja a kezemben a kormányt, hogy a mellettem suhanó combino utasai rémülten merednek rám, és a turbó csak ekkor kapcsol. Kíméletlen erővel indul meg az autó, a forgalom egyszerre megtorpan, a sport rendszerből előtörnek a régóta áhított öblös, tüdőt szaggató mélyek, a motor pedig csak húz, mintha ereje soha nem fogyna el. Mindegy, hogy kettesben, hármasban, négyesben vagy ötösben vagyunk.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Az MPS előhozza az emberből azt az állatot, amit csak egy hasonló teljesítményű sportautó képes. A volán mögött ülve őszintén leszarom a többieket, nem érdekel a buszsáv és az ötven méterről besárguló lámpa, bőven átférek még, amikor mellettem már három autó lassít egymás után. Úgy szelem ketté a forgalmat, mint forró kés a vajat, elhitetetem magammal, hogy mire a forgalmi kamerák feleszmélnek, már két utcával arrébb járok. Aztán megállok vele valahol, látom, ahogy mindenki az ismeretlen autót lesi, kíváncsian várják, hogy most mi lesz. Én pedig csak elmerengek magamban: hálát adok a sorsnak, ha nem kapok egyetlen csekket sem a következő hetekben.

Valahogy mégsem dudálnak rám a teli zöldnél, amikor hosszú másodpercekig nem indulok el, nem kezdenek el anyázni, amikor bevágok a kilométer hosszú kanyarodó sáv elé a zebra közepére, hiszen az autóról lerí: nem érdemes kikezdeni vele. És erre a sofőr is rájön már az első nap után. A teljesítményhez nem méretezték alul a fékrendszert sem, gyönyörűen, megbízhatóan állítja meg az autót nagyobb sebességről is, így a zebrán áthaladóknak sincs mitől félniük. A futómű pedig parádés. Amit a sima Hármasnál említettem, „sima aszfalton vagy autópályán szinte érezhetetlen, hogy gurulunk, sokkal inkább az út feletti repülés érzését kelti.” Ugyanez igaz az MPS alatti rendszerre is, csak itt alacsonyabban, még tempósabb kanyarokban is stabilan és kőkeményen tartja az ívet az autó.

Persze egy ilyen autónál sorra hívnak fel az ismerősök az autóteszt lehetőségéért, ezúttal azonban Dani és Dávid haveromat is megkértem, hogy összegezzék az élményt.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Dani: „Fiatal száguldozóknak való, olyanoknak, akik szeretnek - és tudnak - autóval csajozni. Amellett, hogy észrevétlenül elérhető vele a 130-as tempó, a külső megjelenése és belső tágassága, kialakítása is kifogástalan. Utazni benne valóban élmény, vezetni különösen. Ha egyszer kipróbálod, nem nagyon tudsz tőle szabadulni, illetve amint kiszállsz belőle, már hiányzik is. Sok-sok jó pont a felszedni kívánt csajoknál, csak vigyázz, nehogy az autódba szeressenek bele!”

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Dávid: „Bevallom, eleinte picit tartottam a 260 lóerő és az elsőkerék-meghajtás párosától, de minden aggodalmam szertefoszlott az első kilométerek után. Az autó könnyen kezelhető, a kormánymű pontos, a váltó finoman jár egyik fokozatból a másikba, a futómű pedig kellően kemény és stabilan tartja a kasztnit a tempósabb kanyarokban is. Lehet vele kényelmesen és relatíve takarékosan is autózni, de igazán a sportos vezetési stílus passzol hozzá, amit már a külseje is sugall. Ebben a szellemben vezettem én is, amihez ideális terepnek bizonyult a Dobogókőre vezető kanyargós szerpentin. Nyugodtan ereszthettem neki a kanyarokban, nem kellett attól tartanom, hogy az autó lecsúszik az ívről. Pozitívumként említeném a vadonatúj Pirelli téligumikat, amik a vizes-havas aszfalton is jól tapadtak és még a hóban való mókázást is egész jól viselték. Összességében azt mondhatom, hogy a Mazda3 MPS egy remek választás azoknak, akik ebben a kategóriában keresgélnek, a teljesítménye bőven elég, a fogyasztása is tűrhető és még hely is van benne hátul.”

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

Bizony. A srácok már utaltak az MPS mellett szóló egyik legfőbb érvre, amit én még meg sem említettem. És ez a fogyasztás. 8.359.900 forint nem az az összeg, amit csak a multimilliomos, kőgazdag üzletemberek vagy maffiózók tudnak összekaparni egy autóra, így pedig a fogyasztás is előtérbe kerül. Hiszen attól még, hogy van egy nyolc és fél milliós sportautóm, nem biztos, hogy 20 literes átlagfogyasztásra is van pénzem. Az MPS-nél azonban erre sincs panasz. Az egyhetes, „szemkiszúrós” autózás alatt az elektronika 11.7 literes átlagfogyasztással számolt, amit mosolyogva figyeltem a benzinkútig.

Először fordult elő, hogy a kiírt érték megegyezett a beletankolt mennyiséggel. És ez hatalmas siker a gyártó részéről. Igaz, a Mazdánál 9.6 literes átlagfogyasztással számolnak, ami egy kicsit irreális, de a 11.7 literes teszteredmény ellenben a 2.3 literes motor, a turbófeltöltő, a 260 lóerő és a nem kifejezetten kímélt körutak tekintetében gyönyörű.

Még több kép a Mazda3 MPS-ről - galéria!

A 331 lóerős Nissan 370Z-t hátsókerekes és kétüléses mivolta miatt ugyanakkor semmiképp sem említeném konkurensnek, az már egy magasabb kategória. A Subaru Impreza WRX STi közel kétmillióval többe kerül, a Ford Focus RS pedig 305 lóerővel, Recaro sportülésekkel és gyönyörű karosszériával hódít, de szintén drágább az MPS-nél. De ez már Gio asztala lesz az egyik következő tesztben…

A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fotók: Sütő Péter