Teszt
Suzuki Grand Vitara 2.4 – Meglepetés rossz irányba

Az új Vitara tartogat meglepetéseket. Csak sajnos nem jókat…

Első hallásra becsapós lehet a cím, de félreértés ne essék, a negatív szavak ellenére a legújabb Grand Vitara nem egy rossz autó. Azt adja, amire számítunk, olyan, mint amit várunk, de nem várt meglepetésekkel is készül. És ezek nem kellenének.

Gyönyörű tájképek az új Vitaráról - galéria!

A Suzuki Vitara nem mai modell már, a 2.4-es, egész pontosan 2393 köbcentis benzines motor azonban új a katalógusban. Az összkerékhajtás állandó, az áttétel manuális, a test és a tömeg hatalmas. Ehhez pedig – gondolták – egy szép nagy benzines szív passzol. Én nem értettem, és nem értették mások sem. Hétről hétre mindig más autóval járok fel a II. kerületbe, egy adott csapathoz, akiket jól ismerek. Nem jópofiznak ők sem, mindig megmondják, ha valami szerintük nem frankó. És a 2.4-es benzines motor egy ekkora „állatban” szerintük nem frankó. „Dízelmotor kellene, meg nyomaték” – mondják ők. Nos, ha a teljesítményre nem is, de a fogyasztásra bizony igazat kell adnom nekik.

Gyönyörű tájképek az új Vitaráról - galéria!

Izgatottan vártam ugyanis a napot, amikor a kezembe nyomják a nagy Vitara kulcsait, és teperhetek vele, amerre csak szeretnék. Mindenkiben élnek terepre szánt, nagy autós történetek, szép és kevésbé szép sztorik a BMW X5-ről, Hummer H2-ről, Nissan Navaráról és a többiekről. Ez pedig most egy Suzuki, de a legnagyobb. Hasmagassága közel húsz centi, defekttől egész biztosan nem kell félnem, az ülésben pedig legalább fél méterrel a többi autós felett ülök, és magasból szemlélem a forgalmat. Ez a terepjárós, vagy enyhébb kifejezéssel élve szabadidőautós feeling, amitől valahogy keményebbnek érzi magát az ember.

Meg is kaptuk az új Vitarát, ahogy terveztük, 2.4-es motorral, ötsebességes manuális váltóval, állandó össszkerékhajtással, osztókörkapcsolóval. A benzintank tele, az idő januárhoz képest kifejezetten szép, a verda tiszta, ráadásul még pályamatricánk is van. És ha már úgyis Budaörsön vagyunk, fél óra és lent vagyunk Velencén – gondoltuk. Az odafelé úton Péter barátommal azonnal rácáfoltunk a katalógusban megadott végsebességre, de ami még szomorúbb: a fogyasztási értékekre is. Utóbbira keményebben. A Budapest-Velence, majd Velence-Budapest távolságot, amely összesen legyen – ha nagyon jószívű vagyok - 100 kilométer, nekünk majdnem a teljes tank felébe fájt. Bizony: 25 liter százon!

Persze ha az elkészült 113 fényképet nézzük, mindez talán megérte, talán nem. De a fogyasztásra még visszatérünk később.

Gyönyörű tájképek az új Vitaráról - galéria!

Az autó külseje roppant karakteresre sikerült, és amennyire markáns, agresszív és egyedi lett a frontrész, annyira semleges és unalmas hátulról. Igaz, a hátsó ablak alá felkerült egy ordenáré pótkeréktartó hatalmas Suzuki felirattal, a lámpákon és a párhuzamos vonalakon valahogy elúszik minden. Ettől függetlenül az autó összetéveszthetetlenül egyedi lett, olyan apró finomságokkal, mint a kör alakú ködlámpák, a hűtőrács krómozott kerete, az indexes visszapillantók, a motorháztető és a kerékívek közé integrált légbeömlők és a nyitható tetőablak. Hatalmasak a kerékívek, a felnik lehetnének szebbek, a hátsó ajtó oldalra nyílását pedig típustól függetlenül nem díjazom. Nehézkes, macerás, és még helyigényes is.

Gyönyörű tájképek az új Vitaráról - galéria!

A belső tér azonban szokatlanul elegáns: hatalmas bőr fotelek fogadnak, termetes könyöktámasz és kellemes tapintású kormány, könnyen átlátható középkonzol és egyszerű, piros-fehérben világító műszerfal. A multimédia kormányról is vezérelhető, a navigáció valahogy nem hiányzik, a kesztyűtartó hatalmas, az ajtókba egyenként is szinte dobozok pakolhatók, a fejtér deciméterekben mérhető, a hátsó sorban ülők lábtere pedig még akkor is fejedelmi, ha maxra hátratolom a vezetőülést. Dicséretes, hogy ez idáig az első olyan tesztautóm, amelyben hátul is ugyanolyan kényelemben utazhattam, mint a vezetőülésben.

Mindezek mellett az autó igazi városálló szabadidőautó, ami nincs telecicomázva, krómozva és túlbonyolítva, így bátran vihetem terepre is. Ahogy fent fogalmaztak, ez kell a magyar utakra. Keresztülsiklik bármelyik kátyún és úthibán, feláll oda is, ahova egy átlag autó már nem bír, és ez különösen akkor jött ki, amikor a főút menti parkolóhelyekre az odakotort, megkeményedett hókupacok ellenére is minden erőlködés nélkül álltam be. Az autó mindent kibír, kiröhögi a fekvőrendőrt és az útpadkát, némi túlzással ott megyek át vele, ahol csak akarok.

Gyönyörű tájképek az új Vitaráról - galéria!

Egyenes úton ugyanakkor nem egy erőgéppel állunk szemben, a 2.4-es motor ellenére a gyorsulása is elenyésző, hiszen hatalmas testet mozgatunk. Városban 16 litert kért, hiszen forgatni kell, nyomaték híján kettesben és hármasban is lelkiismeret furdalás nélkül forgatom 4-5000-ig, ennek pedig ára van. A váltót szinte ütni kell, de húzni mindenképpen, felejtsük el a középkategóriás autók magától ugró váltóit és a kis csuklómozgásokat. A Vitara váltókarja kőkemény húsz centis tartományt jár be minden váltáskor, azt is erővel, vállból indítva. Nem kér a finomkodásból.

Gyönyörű tájképek az új Vitaráról - galéria!

Ha viszont kesztyűs kézzel bánunk vele és meglódul, a fékek is nehezen fogják meg. Az az érzésem, hogy kissé alulméretezték a tárcsákat és nyergeket, korán kell fékezni és szokatlanul mélyre nyomni a pedált, hogy fogjon. A 2.4-es motor elbánik a termetes kasztnival, épp az elfogadható teljesítmény határán belül mozog. Elképzelni sem tudom, mit szenvedhet egy 1.6-os vagy 2.0-s benzines egy ekkora testben. A 2.4-es ugyanakkor városban sokat kajál, városon kívül meg még többet. Ez pedig újabb kérdést vet fel.

Ez az autó azoknak készült, akik a lehető legolcsóbban szeretnének terepjárós képességekkel megáldott autót venni. A Ford Kuga, a Honda CR-V, a BMW X5 vagy az Audi Q7 nem neki készült: drágábbak, nem is igazán arra valók, amire neki kell. Azonban minimum erdésznek kell lenni ahhoz, hogy egy Vitara megérje a pénzét. Akkor visszajön az, hogy bár aszfalton ráz, kemény és pattog, terepen megállíthatatlan, ha jó gumit teszünk alá. A Grand Vitara egy igazi terepjáró, személyautós áron – a Suzuki márkanév pedig ebben a kategóriában egyáltalán nem jelent hátrányt. A régi Vitara vagy a Jimny azért csak mond valamit, nem?

Gyönyörű tájképek az új Vitaráról - galéria!

Egy szó, mint száz: a Suzuki Grand Vitara jó autó, és terepjárós mivoltát tekintve a 7,547,000 forint nem pénz érte. Nem hagy cserben terepen, keresztülvisz bárhol, évtizedekkel túléli a városi utakat, párosítása a 2.4-es motorral jó húzás, csak ne ötezerből tenne meg száz kilométert…

A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fotók: Sütő Péter