„Enyém a város, felforgatok mindent”

Dopeman tisztában van vele, hogy munkássága az ország legismertebb rap előadójává emeli, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy neve már a Parlamentben is elhangzott. Amikor leültünk vele beszélgetni, ismét őszinte volt: beszólt a rendszernek, a kormánynak, a szakmának, a műsorvezetőknek, sőt az egész médiának is.

Autolabor: Mit jelentenek neked az autók?

Dopeman: Azt, hogy eljutok velük A-ból B-be. Remélem, hogy ezt egy jó ideig fogom tudni még finanszírozni, bár úgy gondolom, tömegközlekedéssel járni se lenne olcsóbb. Hacsak nem lógok, és megverekszem a BKV-sokkal… Visszatérve a kérdésre: leginkább azt, hogy eljuttassanak A pontból B pontba. De az olyan mérvű luxusra, ami egy autóban lehetséges, most nincs pénzem. Amikor volt, akkor nem akartam.

- Miért nem?

- Mert amíg, mondjuk, Amerikában egy magasabb luxust képviselő autó a siker jelképe, addig itthon épp az ellenkezőjét érném el vele. Az emberek nem úgy néznének rám, hogy mennyi mindent elértem az életben, hanem csak az irigység lenne. Ezt pedig egy olyan ember, aki megosztó figura és nagy hatással van a társadalomra, illetve annak tagjaira, ezt jobbnak látja kikerülni. Mindig is olyan autóim voltak, amik megbízhatóak. Volt Opel Vectrám, négykerék-meghajtású, kétezres. Az volt a legsportosabb autóm. Utána volt egy Citroen Picassóm, ami k*rva luxus egy autó volt, de nagyon leharcoltam az évek alatt a turnék folyamán. És most, öt vagy hat éve van egy Volkswagen Borám.

- Verekedtél már a BKV-n?

- Nem. Viszont blicceltem. Egész fiatalkoromat végig blicceltem. Hogy egy barátom szavával éljek: Budapest az enyém! Borzasztóan bánt engem, mint alapvető budapesti csibész, vagány gyereket, hogy buszjegyet kérnek tőlem, és hogy parkolódíjat kell fizetnem. Ezek szinte már sértenek. Én nem szeretek fizetni. Enyém a város! Miért fizetnék a parkolóért? Lehet, hogy előbb voltam itt, mint az, aki kitalálta, hogy nekem parkolódíjat kell fizetnem. Na jó, még a buszjegyet megértem… de azt is fizessen inkább más!

- Mióta autózol?

- Autót 18 éves korom óta használok, de masszívan csak 23 éves koromtól kezdve vezetek. Igaz, eleinte még felváltva használgattam apám meg anyám kocsiját, de utána hamar vettem saját autót.

- Milyen autó volt az első?

- Egy ezerkettes, kereklámpás Lada. De nagyon sok autót vezettem én már, ismerősökét és barátokét. Amikor a Q7-es Audi például vadonatúj modell volt, akkor jártam vele egy-másfél hónapig. Ami előfordul az utakon, jóformán a Ferrarin kívül, minden autót vezettem már, de kevés saját autóm volt. Én inkább utaztam ahelyett, hogy csillivilli autókat vettem volna. Mondjuk úgy, hogy jól éltem, tele lettem élményekkel. Nekem az autó nem nyújt annyi pluszt, hogy ennyire hajtsak rá. Ha már mindenem meglenne, akkor azt mondanám, hogy legyen az az autó, de addig nem.

"Amikor kölyök voltam, a 2107-es Ladából kiszálltam, Mercedesszel megállt a gádzsi a Lada előtt, kirakták és átszállt a Ladámba. És ott döngettem a kocsiban" - Interjúnk folytatódik, kérjük lapozz!