„Mintha egy koporsót vezetnék”

A ValóVilág szépsége szerint fekete autót vezetni olyan, mintha egy koporsót vezetne az ember. Pláne, ha szegény gép már 13 éves. Igaz, utóbbi még mindig jobb, mint amikor luxusautókkal akarják felszedni a lányokat az olyan pasik, akik albérletben élnek.

Autolabor: Nagyon megörültél, hogy autós témában beszélgetünk…

Béres Anett (VV Anett): Igen, mert nagyon szeretek vezetni. Tizenkét éve van már jogsim, és azóta vezetek is.

- Most épp milyen autót?

- Most épp egy Nissan Almerám van, körülbelül két éve használom. De szegény már 13 éves, úgyhogy lassan ideje lecserélni. 1.5-ös benzinmotor van benne, de jobban szeretnék dízelt.

- Miért pont Nissan Almera?

- Nem is tudom. Megtetszett. A legelső autóm egy Fiat Uno volt, utána jött még egy Uno, aztán egy Punto, majd ez. Érdekes, hogy a legtöbb autóm fekete volt. A mostani is az. Azt mondják, fekete autót vezetni olyan, mintha egy koporsót vezetnél. Egyébként az első autóm volt a legdurvább. Volt, hogy becsapott a víz alul, annyira ócska volt. (nevet) De vezetni tanulni jó volt.

- Milyen színű lesz a következő?

- Egy Peugeot 207-est szeretnék, dízelmotorral, ezüst színben.

- Sokat vezetsz? Budapesten vagy inkább autópályán?

- Nagyon sokat, mivel területi képviselő vagyok. Szinte egész nap úton vagyok. Rengeteget autózom Budapesten, városok között, és néha Németországba is kimegyek autóval. Van, hogy egy nap levezetem az 1300 kilométert oda-vissza. Hajnalban indulunk és éjszaka érkezünk.

- Tipikus női sofőr vagy? Tűsarkú és kisebb-nagyobb karcolások?

- Vannak érdekes történeteim, az biztos. (nevet) Hol kezdjem? (nevet)

- Mondjuk a tűsarkúnál…

- Munka közben kizárt, viszont ha megyek valamilyen rendezvényre, ahova magas sarkúban kell menni, nem igazán szoktam átvenni. De általában lapos talpú cipőt hordok.

- Baleseted volt már?

- Meg fogsz lepődni, mert önhibámból még nem. Megpróbálok mindig szabályosan vezetni. Egyszer volt, hogy egy idősebb bácsika állt előttem a sorban, és véletlenül rükvercbe tette a váltót egyes helyett. (nevet) Ezenkívül más „balesetem” nem volt. Képzeld el, akárhány pasi beül mellém, mind azt mondja, hogy nagyon jól vezetek. És erre nagyon büszke is vagyok.

- Téged is megtalálnak a luxusautóval csajozó pasik?

- Akik közben albérletben laknak, igaz? (nevet) Kivagyok az ilyenektől, ilyen pasi soha nem kéne! És szerencsére nem is szoktak megtalálni. Érdekes egyébként, mert korábban mindig úgy gondoltam, hogy a pasimnak legyen autója, ne én menjek már érte! Aztán úgy alakult, hogy például az előző barátomnak nem is volt.

- Térjünk át a gyorshajtásra!

- Azt hiszem, kétszer volt, ami nem olyan nagy bűn tizenkét év alatt. Az első épp akkor volt, amikor kijöttem a villából, és öt hónapja nem vezettem. Akkor még a pici Puntóm volt, és szerencsére a rendőrök elengedtek, mert ismertek a tévéből. Még a mai napig fel szoktak ismerni, bár szerencsére ritkán igazoltatnak.

- Meg tudnád szerelni az autódat, ha megállna az út szélén?

- Ilyen sztorim is van. (nevet) Akkoriban még nagyon friss jogsis voltam, akkor kezdtem dolgozni a fekete Unómmal. Érdi voltam, és egyáltalán nem ismertem Pestet, hiszen középiskolába se Pestre jártam. Állandóan eltévedtem, és akkor még nem volt GPS sem, úgyhogy úgy közlekedtem, hogy volt nálam egy nagy térkép, amit szét kell hajtani, ráraktam a motorháztetőre, elakadásjelzővel megálltam az út közepén, és addig nem mentem arrébb, amíg nem tudtam betájolni magam. (nevet) Egyszer mentem a Bem rakparton, és már a húszadik kört autóztam, de sehogy sem tudtam leparkolni, mert nem volt hely. Megálltam a Külügyminisztérium előtt, mert oda vittem csomagot, de a biztonsági őrök azonnal jöttek, hogy húzzak onnan gyorsan. És amikor visszaszálltam, nem indult az autóm! (nevet) Nem tudom már, hogy mi volt a baj, de felhívtam apukámat, aki autószerelő, és ő telefonon magyarázta el nekem, hogy mit és hogyan csináljak. És elindult az autóm! A biztonságiak meg persze csak álltak ott, és nézték, ahogy szenvedek.

- Milyen autó az álmod?

- Nézegetem a kicsi csajos autókat, és nagyon tetszik az A1-es Audi, de olyan autóm valószínűleg soha nem lesz. Ami elérhető, az a Peugeot 207, az új Corsa vagy a Nissan Micra, de még nem tudom, mikor szeretnék cserélni. Én a földön járok, minden tekintetben. Ha lenne tízmillió forintom, akkor sem autót vennék. Éppen ezért nem szeretem azokat, akik húszmilliós autókkal járnak, miközben albérletben élnek. Persze, ha hozzám dobnának egy tízmilliós autót, nem adnám vissza. (nevet)