Szegény magyart még az állam is lehúzza – pénzzel…

Vannak bizonyos országok (mint például az Egyesült Államok), ahol autót vásárolni, azt fenntartani és használni szinte alanyi jogon járó kiváltság. Sajnos mi nem éppen ebbe a kategóriába tartozunk. Nálunk autózni luxus. Az volt, és talán örökre az is marad. Drága megvenni, drága fenntartani, na meg persze használni is. De akkor miért van mégis ennyi autó az utakon? Mert sok esetben elengedhetetlen, vagy legalábbis nehezen nélkülözhető egy kocsi, így aki megteheti, nem sajnálja rá azt a rengeteg pénzt.

Odafent is jól tudják, hogy szükség van az autókra, ezért újból és újból meg lehet vágni azokat, akik a fényűző jólét eme szimbólumával hirdetik mérhetetlen gazdagságukat. És most nem csak a több tízmilliós luxusautókra gondolok, hanem a húsz-harminc éves, széthulló roncsokra is. Mert akinek van két jó lába, az használja, ha meg túl nagy a távolság, ott a tömegközlekedés! Aki azért ül autóba, hogy időt spóroljon, vagy csak mert kényelmesebb, az meg ugye egyértelműen dőzsöl, így fizessen is meg érte!

Ahhoz már hozzászoktunk, hogy mindenért mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Ott vannak a különböző adók, illetékek, biztosítások, és akkor még egy métert sem tettünk meg a drágán megszerzett négykerekűvel. Ha valami érthetetlen okból adódóan még menni is szeretnénk vele, akkor máris jönnek a rekord magasságban járó üzemanyagárak, az egyre dráguló pályamatricák és a bicskanyitogató parkolási díjak. Mit csinál ilyenkor az, aki amúgy is sokallja a folyamatosan gyarapodó kiadásokat? Hát megpróbál lefaragni belőle, jelen esetben például úgy, hogy csak oda megy kocsival, ahova tényleg muszáj. Hoppá! Kevesebbet fognak tankolni? Ki fogja megvenni a 10 napos pályamatricát a hétvégi rokonlátogatáshoz? Ugye milyen arcátlanság, ha valaki úgy akar spórolni, hogy kevesebb pénzt költ?

Természetesen ez bevételkiesést jelent állam bácsinak, ami nem jön jól a húzós költségvetési hiányok idején. Nyilvánvaló, hogy már egyre kevésbé jó üzlet használathoz kötni a lehúzást, mert az egy idő után leszoktatja az embereket az autózásról. Az eddigi költségek drasztikus növelésére nehéz lenne ürügyet találni, így ki kell találni valami újat. Az előbbi gondolatmenetet követve olyat, amit azoknak is ki kell csengetni, akik már a garázsból sem gurulnak ki.

Persze eddig is voltak ilyen költségek, gondoljunk csak a kötelező biztosításra vagy a gépjárműadóra. Ezekkel még nincs is probléma, hiszen a kötelezőről tudjuk, miért van, adót meg amúgy is minden után kell(ene) fizetni. Jól össze is dugták a nagy fejeket, és hosszas tanácskozás után arra jutottak, hogy az autósokról nyugodtan le lehetne húzni még néhány bőrt, így még nagyobb lendületet vett az arcátlan sarcolás.

A reményteljes újesztendő első kedveskedése a baleseti adó bevezetése volt, amiről bizonyára mindenki értesült már. A gyakorlatban ez a biztosítási díj 30 százalékos emelését jelenti, csak azért kellett nevet adni neki, hogy az így befolyt összeget egy az egyben le lehessen csúsztatni a TB-nek. Nem kétlem, hogy ott is nagy a hiány, de azzal már tudnék vitatkozni, hogy ez mennyire az autósok hibája. Oké, aki autóbalesetben megsérül, azt kezelni kell. De vajon tényleg ilyen sűrűn ütnek el olyat, aki nem fizet TB járulékot? A biztosítók eddig is milliárdokat fizettek be az egészségügyi kasszába, úgyhogy ennek már rég semmi köze a közlekedési balesetekhez. Most éppen az autósoktól gyűjtik be azt, amit az elmúlt években elvettek az egészségügytől.

"Ez még mind semmi a napokban kitudódott tervezethez képest" - A cikk folytatódik, kérjük lapozz!