Teszt: Ford Focus Kombi 1.6 TDCi – Felkerült az i-re a pont

Először is ott a holttér-figyelő és sávtartó rendszer, amivel már találkoztunk a Mondeóban. Előbbi a külső visszapillantókba integrált egy-egy LED felvillanásával jelzi, hogy ha nem célszerű sávot váltani, míg utóbbi emlékeztet, ha elfelejtettünk indexelni átsoroláskor. Persze nem ez az elsődleges célja, hanem hogy ha elbambulnánk, a kormány rezegtetésével felhívja a figyelmünket arra, hogy valószínűleg nem szándékosan akarjuk átlépni a felező- vagy záróvonalat. Illetve ha szeretnénk, be is avatkozik. Ilyenkor először finoman egyenesbe állítja a kocsit, majd elkezdi visszahúzni a sáv közepére, és csilingeléssel egybekötve kiírja, hogy fogjuk végre meg a kormányt. Ezeket kifejezetten autópályázáshoz találták ki, de ha belegondolunk, nálunk máshol nincs is olyan tisztességes felfestés, amit tudna követni.

A pályázós kategóriába sorolható még a távolságtartó adaptív tempomat is, ami ugyan már nem világújdonság, de ha az előzőek mellé ezt is bekapcsoljuk, akár újságot is olvashatunk, miközben faljuk a kilométereket.

Az igazán nagy durranás viszont a reklámokból is ismert parkoló segédlet, amihez hasonlót még kétszer ilyen drága autókban is nehezen találnánk. Párhuzamos parkolásnál szó szerint kiveszi a kezünkből azt a részfeladatot, ami sajnos elég sok vezetőnek problémát jelent: a kormány tekergetését. Először is felméri a rendelkezésre álló helyet, és ha elegendőnek találja, akkor a középső monitoron megjelenő utasítások szerint csak a pedálokat és a váltót kell kezelnünk, ami az első-hátsó radarok miatt már gyerekjáték. Meglepően gyorsan működik, és olyan szűken húzza el az autó orrát, hogy első alkalommal nem csak én, de az előttem álló autó tulajdonosa is kis híján szívrohamot kapott. Az sem probléma, ha egyből nem fér be: ilyenkor előrementben, majd ismét tolatva korrigál. A padkától bombabiztosan tartja a 20 centimétert, de arra már kevésbé figyel, hogy pontosan a két autó közé álljon.

A Focus nevéhez fűződő másik nagy újítás az Active City Stop, ami váratlan akadály felbukkanásakor állóra fékezi az autót. Csak 30 km/óra alatt működik, így tipikusan városi kiegészítőről beszélhetünk. Bevallom, ezt az egyet nem akartam kipróbálni. Egyrészt már volt szerencsém látni, hogy működik, másrészt pedig úgy voltam vele, mint a légzsákokkal: inkább elhiszem, hogy jó.

Ugyan csak a fentiek árnyékában, de találhatunk még néhány műszaki csemegét. Ott van például a táblafelismerő rendszer, amit az Insignia után a Focus is megkapott. Kizárólag a sebességkorlátozó és előzni tilos táblákra koncentrál, és ha talál egyet, azt a két analóg óra közötti kijelzőn mutatja meg. Többnyire jól működött, egyszer-egyszer azonban előfordult, hogy lakott területen belül is látni vélt 100-as táblákat. De nem csak a táblákat, hanem a vezetőt is figyeli az új Focus, és ha a reakcióból úgy érzékeli, hogy fáradunk, diszkréten utal arra, hogy eljött a kávészünet ideje.

Megdöbbentő, hogy már az alsó-középkategóriás autók is mi mindenre képesek, de jelenleg hazánkban sajnos ennek inkább csak marketing értéke van. A céges vásárlók aligha kényeztetnék alkalmazottaikat efféle kényelmi és biztonsági berendezésekkel, az a maradék 5 százaléknyi magánvásárló pedig nyolcmillió környékén jellemzően más kategóriában nézelődik. Ez persze semmit nem von le a Focus érdemeiből, ez csak afféle „piaci sajátosság”.