Teszt: Mitsubishi ASX 1.8 D 4WD – Még az ML Mercit is lenyomta!

Úgy döntöttem, hogy ebben a tesztben most nem kívülről haladok befelé, hanem a legrosszabbtól a legjobbig, szép fokozatosan. A japán gépek leggyengébb pontja ugyanis – leszámítva a szöges ellentéttel bíró Infinitit – még mindig a gyászos belső hangulat. Nos, ASX-ünket sem illethetjük a szép, igényes utastér fogalmával, de mégis van valami, ami szemet gyönyörködtet az autóban: az egyszerűség, amivel együtt jár az átláthatóság is. Ugyan a minőségérzet valahogy még mindig nem az igazi, de már látom a fényt annak a fránya alagútnak a végén.

Az általunk tesztelt példány már nem túl fiatal, 20 ezer kilométeres futásteljesítmény fölött, és közel egy éves kornál járt, ami végül két dolog miatt volt előnyös: az első a bizonyíték, hogy a japán gépeken kevésbé fog az idő vasfoga, mint többi négykerekű testvéreiken, mert egy éves kora ellenére az ASX még mindig teljesen újnak érződött kívül-belül, műszakilag-szerkezetileg. A második dolog jobb helyzetbe hozta magát az autót, illetve annak felszereltségét és minőségérzetét, ugyanis belekerült egy utólagos, de innentől az Intense felszereltséghez alapban járó, Nav’N’Go GPS progival szerelt, 7 collos érintőképernyős, bluetoothos fejegység, ami videót is (DVD-t is) lejátszik, és kezelhetősége verhetetlen minden gyári rendszerrel szemben. Például USB-ről úgy olvassa be a zenéket, hogy mappát és számot is válthatunk, kereshetünk egy ujjmozdulattal, vagy akár a kívánt zenében oda tekerhetünk, ahol épp megérintjük a lejátszó idővonalát. Ezt mind egy képernyőn tudjuk csinálni, anélkül, hogy gombokkal, tekerentyűkkel kéne bíbelődnünk. Bluetoothos mobillal összekötve pedig nem csak telefonálhatunk, hanem zenélhetünk is, úgy, hogy készülékünkhöz hozzá sem kell nyúlnunk, ha él a kapcsolat, mert a fejegységen is válthatunk számot. Lenyűgöző, nem?

Ami már egy kicsit kevésbé, hogy a hangszórók ugyan nem szólnak rosszul (a mélyet kicsit torzítják nagy hangerőn, de gyári alap révén bőven elég dinamikával bírnak), viszont beépítésük valószínűleg nem a legprecízebb japán munka, amit el lehet képzelni. Egyrészt egyes műanyag elemek kellemetlenül rezegnek a basszusra, másrészt az Apple fülhallgatókéhoz hasonló effekttel rendelkeznek, ami annyit tesz, hogy az autó teljesen zárt állapotában is borzasztóan kihallatszik a muzsika, mintha belül üvöltene épp. Pedig nagyon nem! Teljesen normál hangerőn sikerült megijesztenem egyik este egy ASX mellett elsétáló járókelőt, amikor épp számot váltottam.

A belsőre, ha egy szót kéne használnom, akkor azt tudnám leginkább mondani, hogy kényelmes. Nem kifejezetten szép – de legalább letisztult –, nem is minőségi, de a funkcióját tökéletesen ellátja. Ha belegondolunk, a japánok mindig is arra törekedtek, hogy amit kitalálnak, annak gyakorlati haszna legyen inkább, semmint szépsége. Aki ezt megérti és elfogadja, annak való az ASX. Jól tartanak a bőrt és fűtést nélkülöző (nekem egyik sem hiányzott) ülések, pozíciójuk és párnázottságuk egy városjáró, terepezésre is alkalmas autóhoz képest már-már tökéletes. A helykínálat kérdéses, mert nemcsak kívülről, hanem belülről is nagynak tűnik a fejtér, de a lefelé ívelő tetővonal miatt hamar elfogy a hátsó traktusban utazó magasabb embereknél a hely – a félreértés elkerülése végett 190 centis testhossz felett.

Tesztünk folytatódik, kérjük lapozz!

A fix üvegtető jól mutat, kívülről a metálbarna alapszín miatt nem is feltűnő, belülről pedig épp annyira sötét, hogy a nap ne zavarja a bent ülőket, viszont panorámája szemet gyönyörködtet. Természetesen elektromosan elhúzható sötétítést is kapott, de emellett kihangsúlyoznám, ami nekem nagyon tetszett: a kapcsolható fényerejű LED hangulatvilágítás az üveg szélei mentén, ami behúzott vászonnál is látható marad. Ami viszont egyértelműen mindenki szerint nyerő volt, az a kocsi formája és méretarányai. Külseje annyira bejött mindenkinek (engem is beleértve), hogy a legidősebbektől egészen a fiatalabb korosztályig az összes férfi megbámulta az autót, míg a nők inkább „csak” jobban megnézték. Természetesen volt, aki bátorkodott odajönni és kérdezősködni róla, de a gyávábbak csak hosszasan szemlélték, mintha nem két éve lehetne már megvenni itthon. (Mi is teszteltük a csúcsfelszereltségű 1.6-os benzinest.)

Sokat tűnődtem, mi lehet a legvonzóbb részlet benne, mire rájöttem, hogy az egyen arc. Annyira ráillik az összes Mitsubishire, hogy ennél jobbat nem lehetett volna kitalálni. Először is a krómkeret (ami alapfelszereltség esetében sajnos nem krómozott), de leginkább azok a szemek… Bizony, ráadásul a fényszóró talán az eddigi legjobb volt az összes általam tesztelt autó közül, hisz az úgynevezett szuperszéles Xenon lámpáknak köszönhetően nem volt szükség kanyarba bevilágító plusz izzókra, mégis folyamatosan láttam oldalra, miközben előre is kiválóan világított. Ezért egy képzeletbeli hatalmas piros pontot adok a Mitsubishinek.

De jöjjön végre az a rész, amiben sok más négykerekűt agyonver: a műszaki tudás. A kormányzás kiváló, az ASX-szel lehet falni a kanyarokat, amiről igazán a mátraszentistváni síparkba tett látogatásunkkor győződhettünk meg. Itt a havas szerpentinen a négykerék-meghajtás előnyeit is megtapasztaltuk, és szó szerint mostunk le mindenkit az útról, olyan stabilitással, hogy az már mesébe illő. Az összkerékhajtást normál, városi forgalomban szinte sosem kéne használni, ám a hegyi tél beálltával egyik percről a másikra változott meg a helyzet, és egyből felértékelődött az a tény, hogy mind a négy kerék hajt. Minden kétkerekes autót úgy hagytunk ott, mintha álltak volna, de még az ML Merci sem jelentett akadályt, amelynek tulaja valószínűleg nem volt biztos gépe tudásában, vagy túl drágának gondolta ahhoz, hogy bátrabb legyen. Sebaj, megmutatta neki egy rendes japán, mit is kell ilyenkor.

Egyébként Dávid kollégám (akivel kettesben vettük be a hegyet autóval, majd léccel) odafelé még élvezte a veretést, lefelé azonban már görcsösen kapaszkodott mindenbe, ami a keze ügyébe került, hiszen visszafelé a motorerő mellett a gravitáció is segített a gyorsabb haladásban.

Tesztünk folytatódik, kérjük lapozz!

Az 1.8 literes, teljesen saját fejlesztésű egység igazi főnyeremény. Bátran merem kijelenteni, hogy a PSA-Ford 1.6-os gázolajosánál is (de emellett a legtöbb kétliteresnél is) jobb, mind orgánumában, mind erejében, mind pedig fogyasztásában. Ha ASX-et vennék, csak és kizárólag ezzel az egységgel választanám négykerekűmet, kerüljön akármennyibe is a dízel üzemanyag. Sőt, igazából minden kocsiban el tudnám képzelni a 150 lóerős - és elvileg „csak” 300 Newtonos – négyhengerest.

De nem akarok ennyire előre sietni, vegyük szép sorra a motor előnyeit. Teljesen hideg állapotában kicsit sokat izzítanak a gyertyák, mire életre kel, viszont hangja egyáltalán nem bántó, sőt, az utastérbe szinte semmi nem jut orgánumából, vagy esetleges rezonanciájából. Az elindulással nincs gond, jó helyen fog a kuplung, a teljesítmény pedig egyből jön, simán nagyobb lökettérfogatúnak is hihetné a laikus ember. Tempósabb haladásnál sincs gond a rugalmasságával, ezt a Mátrában alaposan leteszteltük. Az üresen másfél tonnás, 1625 mm magas kasznit oly könnyedén repítette a 300 Nm-ből gazdálkodó egység, hogy egyszerűen nem hittük el. Egyrészt mindig volt benne tartalék, másrészt dízel létére nagyon kellemes hangon „kerepelt”, tehát utazóautónak is teljesen megfelelő.

A ClearTec nevű Start/Stop rendszer képes volt naponta egyszer-kétszer leállítani a motort, de ilyen hidegben nem is szabad többet várni tőle, hisz ilyenkor általában sok fogyasztó (lámpa, fűtés, navi, rádió…) működik, és az akku állapota is elég perfekt kell, hogy legyen.

A fogyasztás egy vicces dolog. Ugyanis az ASX ilyen téren egy aranybánya. Egy olyan, termést adó fához tudnám hasonlítani, aminek csupán egy kis napfény és pár csepp víz kell, aztán várhatjuk hatalmas, édes termését, csak jelen esetben a víz egyenlő a gázolajjal. Az 1.8-as dízel képes 20-25 kilométert megtenni egyetlen literből! Ebből már Budapest útjain is kaptam egy kis ízelítőt, mikor a fedélzeti számítógép stabilan 4,8-4,9 literes átlagokat írt 100 km-re nézve. Már ez is mesés, nem? Viszont országúton, 100 km-re vetítve 3,8-4,2-es fogyasztást produkál. Na, az a valami! Hogy végül a több száz kilométeres teszthetet követően mennyit tankoltam az ASX-be? 5,75 litert 100 kilométerre levetítve, ami a fenti értékekhez képest soknak tűnik, de ebben az is szerepet játszhatott, hogy nem volt teletankolva az autó, és a nem spórolós vezetéshez képest ekkora testtel, ilyen motorral, ez bámulatos eredmény.

Sajnos idei árlista még nincs fenn a Mitsubishi honlapján, de a tavalyi, több mint 9,5 milliós, extrákkal tarkított ár aligha csökkent a rossz euró-forint árfolyam miatt. Tavaly a modell alapára összkerékhajtással és Intense felszereltséggel 8.750.000 forint volt, tehát nem nevezhetjük éppenséggel olcsónak az ASX-et, hiába jó választás. Egyszerűen manapság keveseknek van ennyi pénze, de ha épp akad valaki, ő is sajnos már az egy számjeggyel nagyobb árcédulájú német gépek között fog szétnézni, akár egy kis plusz hitel árán. Pedig ha tudná, hogy egy olcsóbb japán gép keresztbe veri az ML Mercedesét a havas szerpentinen…