Teszt: Peugeot 308 2.0 HDi Automata – Márpedig a franciák tudnak autót gyártani

Az a sztereotípia, hogy a franciák csak rossz autókat tudnak gyártani, erősen szertefoszlóban volt az elmúlt évek során, azonban mostanra eljutottak arra a szintre, hogy már nem is tudnak igazán negatív tulajdonságokkal bíró gépkocsit adni a népnek. Van lélegzetelállítóan szép (Peugeot RCZ), akad extrém spórolós (Citroen C3 e-HDi), de ugyanennyire sportos is (Citroen DS3 Racing). Persze igazán ronda négykerekűeket soha nem gyártottak, de megesett, hogy kiemelkedően szép formákról sem beszélhettünk (Peugeot 307). Figyelembe véve tehát az elmúlt évek tapasztalatait, elmondható, hogy a francia autógyártás hihetetlen fejlődésen ment keresztül mind minőségben, mind pedig eleganciában és dizájnban. Ennek legfrissebb gyöngyszeme a Peugeot 308, amelynek tesztváltozata szinte fullos felszereltséggel (GPS nélkül) járt szerkesztőségünknél. Sajnos az biztos, hogy ilyen verziókat nem fogunk sűrűn látni a magyar utakon, pedig az a kényelem és elegancia, ami egy ilyen extrákkal bíró kocsihoz jár, leírhatatlan. Nézzük, mit is tud a 307-es utódja!

Egy sötét parkolóházból hoztam el, így a pontos formájával, méreteivel, de még a színével sem nagyon voltam tisztában. Viszont az meglepett, amikor az első 5 kilométeren belül egy másik autóból átszólt annak lelkes sofőrje, és kérdezgetni kezdett a 308-ról, hogy milyen is ennek a pontos színe, mit tud, és mindez mennyire tetszik neki. Mivel ő abban a pillanatban több részletet látott a kocsiból, mint én, így túl sok hasznos infót nem tudtam hozzáfűzni beszélgetésünkhöz, azonban a diskurzus vége az lett, hogy ő bizony még mindig tart a francia autóktól. Pedig e nemzet kocsigyártása bizony hatalmasat fejlődött az elmúlt pár évben.

Egyébként a teszthét során általános képpé váltak a mindenütt kigúvadó szempárok. Álló, de járó helyzetben is sokan nézegették a 308-ast. Nem tudom egyértelműsíteni, hogy mi tehet erről – talán a színösszetétel? –, de valamit jól csináltak a dizájnerek. Tény, hogy ebben a színben pompásan néz ki a krómmal teletűzdelt járgány, bár az igazán jó összképhez a 17-es (még mindig négy rögzítő csavaros) alumínium felnik is hozzátesznek. Számomra a 308-as front része a legtetszetősebb, míg hátulja a legkevésbé formás oldala. Előbbinél kiemelhető a szép kialakítású első lámpaburákba írt XENON felirat, viszont utóbbi esetében a formavilágba nem illő szögletesség, és a jellegtelen hátsó ablak ront elég sokat.

Ami azonban a potenciális tulajdonost jobban érdekelheti – hisz mégiscsak azért veszi, hogy a bal egyben ülhessen –, az a belső, és az azzal járó minden jó és rossz. Nos, a beltér kialakításáról elmondható, hogy egyértelműen elegáns irányba mozdultak az oroszlános márkánál. Minden elem szépen kidolgozott, jók az anyagok, szépek a színek és még sorolhatnám, de a lényeg, hogy kellemes beleülni és utazni is vele. Talán a váltógombba belekerülhetett volna a márka jelvénye, mert így kicsit üres a nagy krómfelület rajta. Az ülések nagyon jó anyagból vannak, kiválóan párnázottak, oldaltartásuk pedig a lehető legjobb egy ilyen autóba.  A JBL hangrendszer bizony nem hazudtolja meg önmagát, ugyanis fantasztikusan szól. A csomagtartóba jutott egy diszkrét mélynyomó is, mely a lehetőségekhez képest nem vesz el sok helyet. Talán annyit tudok megszólni a rendszeren, hogy egy bizonyos foknál tovább növelve a hangerőt, a basszus ereje már nem növekszik, de ehhez tényleg nagyon hangosan kell zenélnünk.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozz!