Teszt: Peugeot 5008 2.0 HDi - Költöztetést olcsón vállalok

Bár az 5008 tulajdonképpen nem nevezhető friss jelenségnek, az utakon is látni egyet-egyet belőle, mégis egyterűhöz képest változatos formavilága miatt mindenkinek megakad rajta a szeme. A külsőből a tervezők kihozták a maximumot, egy dobozformát ugyanis nehéz ennél „fogyaszthatóbbá” tenni. Érdemes megfigyelni a tervezők kezeinek pajkosságát az első és hátsó lámpa, az ablakok (az első szélvédő például kifejezetten ívelt) vagy a motorháztető kialakításakor, ugyanis addig csiszolták ezeket az elemeket, amíg azok képesek lettek elhitetni az emberrel, hogy nem egy téglatestbe ül bele nap mint nap. Krómból is szép számmal jutott az autó orrára, de az oldalablakok kerete is ezen anyag felhasználásával készült, viszont hátul nem találkozunk vele – leszámítva a feliratokat és a jelvényt.

A 16 collos könnyűfém felnik aprócskának tűnnek, de az ok, amiért nem szeretnénk nagyobb papucsokat látni az 5008-on, hogy egyrészt ezekkel is jól néz ki a gép, illetve családi autó révén a rugózási komfort (amihez a kerekek is nagy részben hozzájárulnak) elég fontos tényező, míg belülről úgysem látjuk őket. Egyvalamit még megjegyeznék ennél a járgánynál is (de ezt eddig minden újabb francia gyártmánynál sikerült szemrevételeznem), hogy a fényezés valami szemet gyönyörködtetően szép. Esetünkben fehérnek fehér, de van benne valami több. Valami, ami a metálon is túlmutat. Egy kis gyöngyházas színhatás. Így már a hófehér alapszín is sokkal élettelibbnek tűnik, ráadásul kevésbé hajlamos a koszolódásra.

Most pedig térjünk át arra a részre, amitől a Peugeot-t igazán családbarátnak nevezhetjük! Ez pedig a belső. A személyre szabhatóság határtalan, a komfort hibátlan. Természetesen mind a hét ülés lehetőségét kihasználva csomagtartója nagyon kisméretűvé olvad, azonban ezt némiképp ellensúlyozza a temérdek rakodórekesz, amikből az első ülések között található nyílás (melyben az USB/AUX bemenet is helyet kapott) bőven el tud nyelni egy literes és egy másfél literes palackot egyszerre, de az ezen ülések mögött, a padlóba épített két nyílás mérete is meglepően nagy.

A vezető még a kormány alatti rekeszbe is tehet apróságokat, míg az anyósülésen utazó személy a nem túl nagy kesztyűtartóval gazdálkodhat. Pohártartó ellenben nem sok került az autóba, összesen három (igaz, az első ülések hátuljából lehajtható tálcán is található valami kezdetleges megoldás), melyekből egy az első sor közé, kettő pedig a leghátsó sornak jut. Ez személy szerint engem nem zavar, viszont amennyire nehéz italtartót találni, pont annyira lehetetlen telefonunkat is elhelyezni valami látható/elérhető helyen, és ez már kevésbé megbocsátható.

Tesztünk folytatódik, kérjük lapozz!