Teszt: Peugeot 508 GT – Sokat akar a szarka

Több mint fél év telt már el azóta, hogy először vezettem a Peugeot 508-at, ami akkor nem kisebb eredményt ért el, mint hogy örökre felülírta az összes korábbi, részben talán alaptalan ellenérzésemet a francia autókkal szemben. Összességében nagyon megszerettem, de néhány dolgot azóta se tudtam megbocsátani neki. Először is ott volt a lötyögős váltó, a kamu kivágások a hátsó lökhárítón, na meg az a három-négy bekötetlen kapcsoló, ami nem mutat túl jól egy közel tízmilliós autó műszerfalán. Még azon a gazdagon extrázott tesztautón is szembetűnő volt, hogy az 508-at GT-ként álmodták meg.

Az olcsóbb változatokra nézve ez nem túl szerencsés, de cserébe aki megengedheti magának a legdrágább kivitelt, jóval többet kap egy nagymotoros, full extrás csúcsváltozatnál. Az egyedi belső, a masszírozós vezetőülés, a kettős keresztlengőkaros felfüggesztés, a dupla kipufogó, a kormányról is kapcsolható automataváltó, valamint a bivalyerős, 2.2 literes dízel mind-mind olyan tétel, ami kizárólag a GT kiváltsága. A végeredmény egy teljesen eltérő karakterű autó, amivel a Peugeot kiélheti prémium törekvéseit. De megér ez nekünk 12 milliót?

Ránézésre szinte ugyanazt kapjuk, mint a mezei 508-asok esetében, talán csak a 18 collos felnik miatt kezdhetünk gyanakodni. A hiányérzet is a múlté, a spórolós lyukakat már két krómozott kipufogóvég tölti ki. A különbségek rövid sorát a hűtőrács jobb felső sarkában diszkréten meghúzódó GT embléma zárja. Egyértelmű tehát, hogy a borsos felárat nem a külső cicomázására költötték el. Ez a néhány apróság viszont pont elegendő, hogy az amúgy is tetszetős, letisztult formájú Peugeot-t a kategória legelegánsabb tagjává varázsolja. Most nem a Renault Latitude hagyományos, talán már kicsit elavult eleganciájáról beszélek, sokkal inkább valami kortárs műalkotásról. Egy komoly és drága autó benyomását kelti, biztosan nem kell majd magyarázkodnunk az Audis és BMW-s ismerősök előtt.

A prémium érzet még beülve sem hagy alább, pontosabban nem azonnal. A belső dizájn egyszerű és visszafogott, a szép részletmegoldásokat is megfelelő mennyiségben adagolták. A kezelőszerveket nagyon logikusan osztották le, a sok funkció ellenére sincs gomb-gomb hátán. A kormány bal oldalára rakott indítógomb igényel némi megszokást, de egyébként minden remekül kézre esik. Külön dicséret jár a masszázs funkció kapcsolójáért, amit a Latitude-del ellentétben nem az ülés talapzatára, hanem a könyöklő elé helyeztek, így menet közben nem kell vakon kotorászni a bal combunk alatt. Az is nagyon tetszett, hogy a könyöktámasz nem hátrafelé, hanem oldalirányba nyílik, ami megkönnyíti a keresgélést vezetés közben.

Tesztünk folytatódik, kérjük lapozz!