„Tizenkét évesen betörtem egy kerítést”

Czanik Balázs imádja, amikor több száz ló ereje tombol alatta. A hazai fitneszvilág egyik meghatározó egyénisége megszállottan rajong a sportautókért és a vezetés élményéért, így nem meglepő, hogy már tizenkét évesen volán mögé ült. Igaz, az élmény akkor csak a szomszéd kerítésig tartott, de nem ez az egyetlen megrázó sztorija. Exkluzív interjúnkból minden kiderül.

Autolabor: Mióta vezetsz, és milyen autón tanultál meg vezetni?

Czanik Balázs: Amint lehetett, megcsináltam a jogsit, de igazából már előtte is vezetgettem. Ez nálunk családi vonás, a bátyám sokszor odaengedett a volánhoz és gyakorolhattam. Annak idején egy Toyota Camry-n tanultam a legtöbbet vezetni, de volt egy Suzuki Samurai is, amivel tizenkét évesen be is törtem egy kerítést. Szerencsére ebből nem lett különösebb probléma.

- Jó korán kezdted. Ezek szerint szeretsz vezetni...

- Igen, nagyon szeretek, és nagyon sokat is kell vezetnem, mivel egy évben körülbelül száz fellépésem van szerte az országban, sőt most már nemzetközi szinten is egyre több helyre hívnak. Van, amikor külföldre is kocsival megyek.

- Sportos vagy inkább nyugis sofőrnek tartod magad?

- Abszolút sportosnak, és mindig is sportos autóim voltak. Kezdettől fogva ez volt az álmom, hogy ilyen autóim legyenek. Mindenkinek megvan a heppje, hogy milyen típusú autókat szeret. Sokan például a dzsipeket, én viszont sportkocsi-mániás vagyok.

- Milyen autóid voltak eddig, és mid van most?

- A legelső kocsim egy Ford Escort XR3-as volt, ami a maga 105 lóerejével nagyon nagy szám volt annak idején, és szerettem is nagyon. Utána volt egy 2.5 literes V6-os Opel Calibrám, szerintem ezt senkinek sem kell bemutatni. Ezen kívül volt Honda Civic 1.8 VTi-m és Honda S2000-esem is. Utóbbi nagy kedvencem volt, csak jókat tudok róla mondani.

- Mi is imádjuk az S2000-es Hondát, ezért felmerül a kérdés: miért adtad el?

- A jelenlegi autóm miatt, ami egy gyerekkori álmom volt. Kiskoromban mindig egy ilyen mellett fényképezkedtem, ha a Balatonon jártunk, hiszen akkoriban sokan jöttek ilyen típussal az akkori NSZK-ból.

- Van esetleg ezen túl még valamilyen álomautód?

- Jelenleg abban a stádiumban vagyok, hogy szeretnék egy ennél még erősebbet. Mondhatni, hogy ilyen téren megszállott vagyok. Azt gondolom, hogy ha valaki vesz egy erős autót, akkor egy idő után kikocsikázza annak képességeit, vagy legalábbis azt hiszi. Sokan azt mondják, hogy ezeket az autókat nem lehet kihasználni, de én ennek az ellenkezőjét vallom. Itt nem feltétlenül a végsebességre kell gondolni, hanem inkább a gyorsulás nyújtotta élményre és egy kanyargós szerpentinre, amin számomra sokkal nagyobb élvezet végigmenni, mint mondjuk autópályán száguldozni.

- Mi a helyzet a bírságokkal? Gyorshajtás miatt kaptál már csekket? Exkluzív interjúnk folytatódik, kérjük lapozz!